A Kötéltánctól hánynak a nézők, de van itt még 4 film, amitől felkavarodik a gyomrotok

Itt a bizonyíték, hogy nem csak a horrorfilmektől lehet idegbajt kapni. Sőt, olyan komoly érzelmi válságba hozhat egy-egy film, hogy még a vége előtt sokkos állapotban hagyjátok el a mozit. Legutóbb a Kötéltánc készítette ki a nézőket, de nem ez az egyetlen gyomorforgató film.

127 óra (2010)

Az is hallott a filmről, aki még nem látta. Bevallom, elkezdtem nézni, de képtelen voltam befejezni. Az idegeim nem bírták azt a nyomást, amit a film gyakorolt rám. Tervezem, hogy egyszer újra megpróbálkozom vele, de addig még fejlesztenem kell a lelkemet, mert amúgy nem tudná elviselni a filmet.

A történet arról szól, hogy egy hegymászó öt napra csapdába esett a Utah állambeli elszigetelt kanyonban. A főszereplő keze sziklák közé szorul, és étlen-szomjan nem bírná ki, ezért kénytelen levágni a saját kezét. Ja, és a legszebb az egészben: a film igaz történet alapján készült.

Freaks (1932)

Azt is nehezemre esik felfogni, hogy 1932-ben már voltak filmek. Nem még azt, hogy valakinek az elborult elméje alapján megszületett a Freaks. Bár hatalmas Amerikai Horror Story-rajongó vagyok, azért a negyedik évad nálam is kiverte egy-két jelenettel a biztosítékot. És a kettő nagyjából pont ugyanolyan: cirkuszi jelenetek, kéz vagy épp láb nélküli emberek, akik a világból is kikergetik a nézőket. A legdurvább eset pedig az, hogy egy nő azt állította, a film által okozott lelki hatások miatt vetélt el. Ez az eset kellett ahhoz, hogy az MGM átszerkessze a jeleneteket, és úgy sugározza tovább.

Visszafordíthatatlan (2002)

Gaspar Noé 2002-es filmje egy brutális gyilkosság történetét öleli fel. A rendező elismerte, hogy a film első fél órájában az emberi fül nem érzékeli a 27 hertzes frekvenciájú basszust, ami amúgy arról ismert, hogy pánikot és szorongást kelt az emberekben. Ez az úgynevezett infrahang technikája, amit a 2007-es Paranormal Activityben is használtak. Teljes tudat alatti kínzás ez a film.

Ördögűző (1973)

A démonos-megszállós filmek közül órákig válogathatnánk, szinte havonta kijön egy új, ami vagy bekerül a mozikba, vagy lekalózkodhatjuk az internetről. Az 1973-as változatban egy kislányt száll meg az ördög, édesanyja pedig próbál segítséget kérni különböző orvosoktól, de senki nem tud segíteni a gyereken. Végül az ördögűző pap próbálja megállítani a gonosz kislányt, aki már a gyilkosságoktól sem riad vissza.

Amikor először vetítették a filmet, a mozik előtt kígyózó sorokban álltak az emberek, és várták, hogy megnézhessék a William Peter Blatty bestseller regényére épült horrorfilmet. A vetítés után az emberek sokkos állapotban jöttek ki a moziból, egyikük pedig el is ájult. Mire a film premierje Londonba is elért, a mozikon kívül mentők sorakoztak.

Kötéltánc (2015)

Októberben került a mozikba a Kötéltánc című film, aminek már az előzetese is lélegzetelállító. Mármint szó szerint az, ugyanis a főszereplő „enyhe” vágyat érez, hogy két toronymagas épület között egy kötélen kifeszítve, biztosítókötelek nélkül sétáljon át. Csak azon tudok gondolkozni, hogyan vették fel. Aztán meg azon: miért talál ki valaki magának ilyen szórakozást?!

Vérfagyasztóan durva, elképzelni sem tudom, milyen érzés lehet, de az biztos, hogy a kényelmes ruha is kényelmetlenné válik rajtunk. Az meg hogy igazi adrenalinbomba-e, nem is kérdés...

A film pontosan erről szól. Az előzetes végén, amikor elindul a kötélen a srác, már rosszul leszek. Nem vagyok tériszonyos, valami mégis megmozdul a gyomromban. Nézzétek:

Arról már nem is beszélve, hogy a Twitteren terjeng Mark Harris üzenete arról, hogy a New York Film Festival mosdója tele volt hányó emberekkel. Úgy néz ki, amit a rendező, Robert Zemeckis mondott egy korábbi interjúján, hogy reméli, a nézők tériszonyosak lesznek a Kötéltánc után, eléggé összejött neki.