Ilyenkor hajlamosak vagyunk a körülöttünk lévő dolgokban keresni a hibát, vagy homokba dugni a fejünket, hogy nekünk ez így, ahogyan van, pont jó. Pedig lehet, magatokba kellene néznetek. Íme néhány dolog, amivel szabotáljátok saját magatokat!
,,Túl nehéz, ezért nem csinálom”
Tudom, kényelmes a langyos vízben ülni, pedig a forró fürdő lehetne élvezetesebb. Az, hogy a mostani helyzetetekben elvagytok, nem jelenti azt, hogy jól is érzitek magatokat. Ezt hívják úgy, hogy ellavíroztok a kis kényelmes komfortzónátokban, pedig az igazi élet ott kezdődik, ahol véget ér a komfortzónátok! Lehet, hogy túl nehéz valami, de érdemes belevágnotok, mert attól fejlődtök, lesztek többek, és találjátok meg azt az életet, ahol jól érzitek magatokat.
,,Úgysem érek el semmit”
Ez ám a jó hozzáállás! Ezt sürgősen verjétek ki a fejetekből! Én mindig azt mondom, érdemes belefogni valamibe, BÁRMIBE, mert lassú víz partot mos. Előbb-utóbb a tetteiteknek lesznek következményei, úgyhogy bármennyire is kilátástalannak és értelmetlennek tűnik egy-egy ötlet, feladat, csináljátok! Egy üzleti vállalkozás sem pillanatok alatt indul be, mint ahogyan egy kapcsolat sem pár nap alatt erősödik meg. Dolgozni kell rajta, lassan, fokozatosan, biztosan, kitartóan. Ne nagy eredményeket várjatok, hanem vegyétek észre az apró dolgokat is!
,,Nem érek annyit, mint XY!”
Ettől az örökös hasonlítgatástól falra mászom. Miért olyan nehéz megérteni, hogy belőletek egy van, nem több? Egyetlenegy és megismételhetetlen! Ez a legcsodálatosabb dolog a világon, mert ez azt jelenti, hogy ti tudtok valamit, amit más nem. Csak azért nem veszitek észre, mert nektek az természetes, és még nem tudjátok, mire építkezhettek. Pedig olyanok vagytok, mint egy sokoldalú prizma, amiből ti döntitek el, hogy melyik részeteket emelitek ki jobban. Ettől lesztek egyediek és utánozhatatlanok!
,,Ezt érdemlem”
Annyira tipikus önsorsrontás, hogy az már fáj. Vegyük mondjuk Ágit, aki folyton nős férfiakkal jön össze, és boldogtalanul tengődik az összes párkapcsolatában, pedig csak annyit kellene tennie, hogy egy független, értelmes pasit választ magának. De nem teszi, mert ő úgysem érdemli meg. Mert így kényelmes. Mert ezt tudja, hogy hogyan fog történni.
Vagy ott van Zsuzsi, aki megrottyan a minimálbéres munkahelyén, pedig könnyedén találhatna más munkát, hiszen okos, képzett, kapva kapnának utána bárhol. Ehelyett pedig csak tűr és szenved. Nem vált. Nem hiszi, hogy képes lenne más munkát jól végezni.
Az a szomorú igazság, hogy ha ti azt gondoljátok, hogy csak ennyit érdemeltek, ennyit is fogtok kapni az élettől. Pedig ennél sokkal-sokkal többet érdemeltek!
