Poliszexuálisok és cukkinik – tudjátok meg, kik ők!

Poliszexuálisok és cukkinik – tudjátok meg, kik ők!

A legtöbbünk, miközben felnő, azt tanulja a világból, a környezetétől, hogy az a „normális”, ha az ellenkező nemet szereti, és ha spontán képes az ellenkező nem iránt szexuális vágyat érezni. Aha. Csakhogy ez nem ennyire egyszerű.

A szexualitás jóval összetettebb dolog. Arról már írtam nektek, hogy vannak aszexuálisok és szürke-szexuálisok, de még ezenkívül is számos szexuális irányultság létezik, amiről nem tudunk. Pedig milyen rossz lehet már mondjuk demiszexuálisként egy olyan világban, ahol azt sulykolják belétek, hogy márpedig állat módjára be kell gerjednetek minden modellfiúra, mert az a normális. És itt már megint jön a rég ismert, kedvenc vesszőparipám: sosem lehet elég korán beszélgetni a gyerekkel, hogy mi minden létezik a világban, hogy egy kicsit nyitottabban álljon magához, és a társaihoz, akik kilógnak az egyenvilágból.

Na de mi az a demiszexuális?

A demiszexuálisok képtelenek vonzalmat érezni anélkül bárki iránt, hogy erős érzelmi kötelék lenne köztük. Tehát őket tuti nem csábítjátok el egyéjszakás kalandra, és ő sem fog titeket. Hogy kicsit bonyolultabb legyen, ők a szürke-aszexuálisok altípusához tartoznak, akik közül néhányan nem éreznek egyáltalán szexuális vágyat, míg vannak, akik igen, és élvezni is tudják, de nem érzik azt, hogy a szexualitás fontos része az életüknek.

A pánszexuálisok pedig éppen ellenkezőleg, ők a szabadságot hirdetik, mindegy, hogy fiú vagy lány az illető, ha van vonzalom, akkor bármi megtörténhet. Egyszerűen nem a külső számít nekik, hanem az emberek személyisége. A poliszexuális emberek is hasonlóak, több nemhez is vonzódhatnak, ám nem mindegyikhez!

Az aromantikus emberek képtelenek gyengéd érzelmeket táplálni bárki iránt, nem lesznek úgymond szerelmesek, de ettől függetlenül képesek empátiára, és igénylik is azt. Szexuálisan pedig bárkihez vonzódhatnak, nemtől függetlenül.

A demiromantikusok pedig képesek ugyan romantikus érzelmeket táplálni mások iránt, de csak akkor, ha nagyon erős érzelmi kötelék van köztük. Nem zúgnak bele egyből akárkibe, hanem hosszas ismerkedésre van szükségük, hogy kialakuljanak az érzelmeik. A pánromantikusok pedig bármelyik nem iránt képesek romantikus érzelmeket táplálni. A legrosszabb szerintem a lithromantikusoknak, akik ugyan szerelmesek lesznek, ám nem érzik fontosnak, hogy a szeretetre szeretettel kell válaszolni, ezért kapcsolataik hamar zátonyra futnak.

A szövetséges párkapcsolatokat preferálók pedig nem képesek romantikus kötelékekre, helyette egy erős szövetséget alkotnak, ami erősebb lehet, mint ami a barátok között létezik, de nem ér fel a romantikus érzelmekkel. Azokat, akik ilyen kapcsolatban élnek, cukkininek nevezik.

Akárhogy is, a világunk sokszínű, ebből is látszik. Ti pedig, hogy igazán sokat lássatok belőle, legyetek nyitottak!