Egyéb kategória

3 megoldás a problémákra, ami biztos nem segít rajtatok

Maximalistának lenni egyáltalán nem könnyű. Nemcsak azért, mert mindent 110%-osan akarunk megcsinálni, hanem bele sem kezdünk olyanba, amiről tudjuk, hogy nem leszünk képesek úgy véghezvinni, ahogy azt mi elvárjuk magunktól. Ugyanez van a problémamegoldással is. Miért elégednék meg azzal, hogy majd az élet megoldja, mikor én is megoldhatom?
vous - 2015.10.25.
3 megoldás a problémákra, ami biztos nem segít rajtatok

Könnyen mondják a nem maximalisták egy maximalistának, hogy nem lehet mindent tökéletesen elvégezni, és néha bizony bele kell törődnünk, hogy van, amikor a 80%-os teljesítmény is elég. De én ilyen mindent vagy semmit lány vagyok. Mindenből a legjobb, mindig a legtökéletesebb. Néha már én is érzem, hogy egészségtelen a „jobbnál is lehet jobb” felfogásom. Azt is hallottam már, hogy egyszerűbb néha elengedni a dolgokat. Számomra érthetetlen. Nem tudok ezzel azonosulni, és őszintén szólva nem is akarok. Biztos könnyebb úgy az élet, ha egy-két dolgot inkább elengedünk, de egy olyan maximalistának, mint én, ezt nem lehet megmagyarázni.

„Engedd el, mert úgy könnyebb lesz”

Oké, de azt hogy kell? Csak úgy szó nélkül hagyok valamit? Mondjuk összeveszem a barátommal, és várok a csodára? Nem foglalkozom vele, tudomást sem veszek róla, és úgy viselkedem, mintha semmi baj nem lenne? Értem én, hogy vannak dolgok, amiket el kell engedni, de mik azok? Honnan tudjam, mi az, amit elengedhetek, és mi az, amit nem? Van egyáltalán határ a kettő között? Vagy majd az élet meg a sors meg az univerzum ezt is megmutatja? Az irányt, amit tudat alatt követni fogok? És ha el is engedem, mi a biztosíték arra, hogy az nekem jó lesz? Semmi. Az égvilágon semmi. Talán nem is elengedni kell, hanem inkább lezárni.

Forrás:
Pixabay

„Sodródj az árral, valami úgyis lesz”

És mi? Gyakran hallom felnőttektől, érettektől és éretlenektől, hogy ők most épp sodródnak az árral. Ami nálam nagyjából egyenlő azzal, hogy nem vállalnak felelősséget a problémáikért. Hogy nem foglalkoznak velük, nem törődnek azokkal, amik zavarják őket. Ismét a csodára várás került első helyre. Szerintem sokkal inkább arról van szó, hogy azok, akik épp sodródnak, nem akarják megoldani a saját gondjukat. Persze, sokkal egyszerűbb mindig a másikra tolni valamit és nem foglalkozni a körülményekkel. Csak lenni és várni. De ez nem élet. Nem várhatunk örökké arra, hogy más oldja meg a helyzetet vagy a másik lépjen előbb, néha igenis oda kell állnunk a sorsunk elé és megmondani neki, hogy most mi irányítunk, és úgy fog történni minden, ahogy elterveztük.

„Majd az élet megoldja helyetted”

Lehet, hogy megoldja, de mikor? Türelmetlen vagyok, most akarok megoldást. És ha rosszul oldja meg? Ha úgy, ahogy nekem nem jó? Akkor majd bánom a perceket, amikor tehettem volna az ügyért valamit, de nem tettem, mert rábíztam magam az életre. Még ha úgy is lenne, hogy az élet arra visz minket, amerre mennünk kell, akkor sem érteném meg, hogy miért ne állnék ki azért, amit akarok. Ha nincs munkám, és várom, hogy az élet megoldja helyettem, de már évek óta nem teszi, akkor nekem sem kell semmit tennem? Beletörődöm majd abba, hogy nincs, és kész? Ugye, hogy nem…

Mert igen, az életünk ismeretlen. Nem tudjuk, mi lesz, vagy mi nem. És pont emiatt nem szabad sodródnunk. Kellenek a keretek, a rutinok és a szabályok, hogy a sors ne az egész életünket, hanem csak kis részét tudja felborítani.

Itt az ideje, hogy a nemtörődömséget kiöljétek magatokból, és kifogások helyett megoldásokat keressetek!

Ajánlott cikkek