Nektek is megvan a jó kis ’60-as, ’70-es évek divatja, mikor minden nő fején valóságos szénaboglya tornyosult? Fogalmam sincs, hogy bírták karban tartani, én tuti kitéptem volna az összes hajam, ha tupírozni és lakkozni kell. Na, meg a végén kifésülni…

A mai változatuk azonban sokkal szerethetőbb, kezelhetőbb és szolidabb, azt azonban nem árt tudnotok, hogy egy ilyen frizura elkészítése ott kezdődik, hogy nem frissen mosott hajjal készül, és ha hajat mostok, ne tegyetek rá balzsamot, mert attól elnehezedik a hajatok, és csúszóssá válik. Ezen kívül már csak tupírfésűre, hajtűre és sok-sok hajlakkra lesz szükségetek!

Ezzel a hajjal bizony a legflegmább pasiból is remegő lábú herceget csináltok, az elkészítése sem túl bonyolult. Válasszátok szét a hajatokat a fületek alatti és fölötti részre. A felső részt rögzítsétek egy csattal, az alsó részt pedig kössétek lófarokba. A lófarok részeit szedjétek kis részekre, tupírozzátok fel őket, fújjátok le lakkal, majd a tincseket csavarjátok az ujjaitokra egyenként, és rögzítsétek a gumi tövéhez hajtűvel.

A felső részt lépcsőzetesen, részenként tupírozzátok meg a tövénél, mindegyiket fújjátok le lakkal, majd simítsátok hátra. A végét rögzítsétek a gumihoz, és helyezzetek rá egy szép virágos díszt.

Forrás:

danielgurton.com

Bevallom, imádom ezt a frizurát, csak az én kocka fejemhez nem illik, így is elég magas a homlokom, hát még ha így közszemlére is teszem, akkor meg tényleg. De titeket biztatlak, vállaljátok be, mert irtó menő és stílusos a magasra tupírozott haj egy fejpánttal!

Gyönyörű és kizárólag alkalmi viselet, de annak emlékezetes. Mondjuk még mindig nem értem, hogy régen hogy bírták a tupírozást a nők, én belehalnék mindig egy kicsit. De szó se róla, van az a haj, alkalom, amikor megéri.

Ez az, amit mindig próbálok megcsinálni magamnak, de valamiért sosem megy. Tuti, hogy elbénázok valamit, ennek ellenére nem bírom abbahagyni ennek a videónak a nézését. Talán egyszer az én fejemen is lesz ilyen.