Így kerüljétek el, hogy megtámadjanak az utcán – Önvédelmi kurzuson járt a VOUS

Így kerüljétek el, hogy megtámadjanak az utcán – Önvédelmi kurzuson járt a VOUS

Szerencsére soha nem szenvedtem el utcai támadást, viszont mindig kíváncsi voltam, vajon meg tudnám-e védeni magam egy váratlan helyzetben. Mai rohanó világunkban egy mobiltelefon vagy egy headset is tompíthatja éberségünket, így még égetőbb, hogy megtanuljunk néhány hasznos fogást. Önvédelmi kurzuson jártunk.

Nem mondom, hogy szombat reggel sikerült a legfrissebb formámban érkeznem a Tactical CQC Akadémia szemináriumára, Kuti Péter kurzusa azonban hamarabb felébresztett, mint egy duplakávé. Három kőkemény órában sajátíthattam el hatékony önvédelmi taktikákat és technikákat arra az esetre, ha késsel támadnának rám akár utcán, akár szórakozóhelyen, történjen az szemből, oldalról vagy hátulról.

Nem vagy Lara Croft, fuss!

Forrás:
Megyesi Juci

Az első, amit megtanultunk, hogy soha nem adunk át egymásnak a kurzuson kést, még ha az nem is igazi. Rövid bemelegítés után pedig a legfontosabbat is az agyunkba véstük: „Nem hősködünk! Futunk!” Ahogy azt Peti elmondta, a szeminárium lényege sem az, hogy azt tanuljuk meg, hogyan szereljük és tegyük mozgásképtelenné támadónkat, hanem hogyan tudjuk néhány egyszerű(nek tűnő) mozdulattal elkerülni a szúrást, majd egy-két másodpercre megbénítani a támadót, hogy utána futásnak eredjünk. És hogy mik ezek a technikák?

Támadás szemből, hátulról, oldalról

Forrás:
Megyesi Juci

A kurzuson párban dolgoztunk, így voltunk áldozatok és támadók is. Halkan jegyezném meg, hogy késsel támadni sem egyszerű, de ahogy Peti is mondta, ezzel így vannak támadóink is, akik „jó” esetben ugyanolyan „amatőrök”, mint mi. Ebből kiindulva az első, amit megtanultunk, hogy hogyan kell kivédeni egy olyan támadást, ami szemből érkezik, és hogyan kell kiszabadulnunk a torkunknak szegezett kés szorításából.

A technika lényege a hideg fej, a hirtelen, gyors mozdulatok, amivel a kést szorító kart minél messzebbre ütöm magamtól, miközben a fejemmel az ellentétes irányba, egyben a támadó arca felé mozdulok (erre nem fog számítani), majd egy jól irányzott ütéssel vagy rúgással a lágy részekre (arc, szem, ágyék, térdhajlat) nyerhetek magamnak annyi időt, hogy azonnal futásnak eredjek.

Ugye, milyen egyszerűen hangzik?

A hátulról érkező támadásnál némileg már bonyolódik a helyzet, hiszen itt jobb esetben szorosan magához ránt, átfogva a karjával a nyakamat, miközben a kést a torkomhoz szorítja.

Ebben az esetben egy úszómozdulattal meglazítom karja szorítását, de meglepő módon az ellentétes irányba még szorosabbra tolom a fejem, ezáltal a kés még inkább eltávolodik a nyakamtól, majd egy hirtelen mozdulattal lerántom mindkét kezemmel a kést, átpördülök szorosan az oldalára, felütöm a karját, ellököm magamtól, rúgás, ütés és menekülés.

Forrás:
Megyesi Juci

Na, ezt már azért muszáj volt többször begyakorolni, főleg, hogy a hirtelen lerántom a nyakamnak szorított kést résznél többször is belenyúltam a kés „élébe”. Sebaj, mondta Peti, olyan nincs, hogy egy karcolás nélkül megússzuk a támadást, de a nyakamnál még mindig jobb, ha csak a kezemet vágja el a támadó. Oké, ez logikus.

Számomra az egyik legnagyobb kihívást a szemből érkező hirtelen döfés okozta, hiszen bár partnerem szándékát ismertem, mégis éreztem, esélytelen lennék egy ilyen támadással szemben, ehhez már olyan berögzült reflexek kellenek, amik nekem jelenleg nem állnak rendelkezésemre.

Stresszhelyzetben legalább ötször meghaltam

Ezen félelmemen, kételyemen felbuzdulva az óra végén valódi stresszhelyzetben is kipróbálhattam, hogyan reagálnék egy váratlan támadásra. Szép ugyanis, hogy egy-egy mozdulatot tökéletesen begyakoroltunk „lassított felvételben”, éles helyzetben azonban teljesen más körülmények között kell az életedet menteni. Nem elég ugyanis a váratlan helyzet, a félelem, de meg kell küzdened még a stresszhelyzetben kialakult csőlátásoddal és a tompult, részleges hallásoddal, nem beszélve a támadód erejével is.

Hogy ezt a körülményt megteremtsük, oktatónk feltekerte a hangerőt, 5 perces erőltetett menetet diktált a tatamin, majd amikor a pulzusom már az egekben járt, behunyt szemmel kellett várnom a támadómat, aki érkezhetett hátulról, oldalról, elölről újra és újra.

Azt hiszem, már az első öt támadás alatt 'elvéreztem', de utána jött csak a feketeleves.

A plafonon egy pontot nézve kellett forognom, majd miután kellőképpen elszédültem, szem lehuny és újabb sorozatos támadások értek minden irányból. Túléltem. Viszont egy éles támadásban már összevissza lennék kaszabolva. Ezt pedig semmi mással nem tudom kivédeni, csak ha olyan szinten begyakorlom a technikákat, fogásokat, hogy már egy váratlan szituációban sem kell gondolkodnom, hogy mit is tanultam én az önvédelmi kurzuson.

Megelőzés! Megelőzés!

Forrás:
Megyesi Juci

A kurzus végén oktatónk néhány hasznos tippel látott el minket, hogyan tudjuk elkerülni, hogy valaha is szükségünk legyen az elmúlt három óra alatt „elsajátított” önvédelmi technikákra:

  • SOHA ne közlekedjünk gyalog és egyedül kivilágítatlan helyeken!
  • MINDIG pillantsunk hátra, nem követnek-e minket!
  • FIGYELJÜNK az árulkodó jelekre: ha valaki követ, vagy meg akar támadni minket, annak árulkodó jelei vannak, a támadó ideges, izzad és zavart lehet!
  • NE HALLGASSUNK fülhallgatóval zenét olyan helyeken, ahol könnyen válhatunk épp emiatt áldozattá!

Szükségetek lehet azonban másféle túlélőkészletre is. Nézzétek csak!