Az izgalom évről évre ugyanakkora, nem lehet időben elkezdeni készülődni. Az év végi pörgés a munkában, a karácsonyi céges bulik lekötik a figyelmünket, az ajándékokról nem is beszélve. Hogy a készülődés mégse szippantson be teljesen, jó előre megtervezni a sütiket. Szerencsére van a tarsolyunkban néhány olyan finomság, amelynek jót tesz egy-két hét pihenés.
Havas hegycsúcsok a szánkban
Ahogy a sütire gondoltam, és elkezdtem írni, máris összefutott a nyál a számban. Néhány éve fedeztem fel a crinkles nevű süteményt, magyarul pöfetegsüti, ami úgy néz ki, mint egy havas hegycsúcs. Nagyon izgalmas, tudniillik sütés előtt kristály-, majd porcukorba kell forgatni a kis gömböcöket, és, kapaszkodjatok meg, nem olvad le róluk a sütőben. Alapvetően csokoládés verzióban készül, így a porcukor takaró alól látszódik a sötétbarna, csokis tészta. Gondolhatjátok, látványra is csodálatos.
Épp most, amikor ezt a cikket írom, nálam citromos-vaníliás verzió készül fehér csokival, alig várom, hogy készen lássam őket. 12 percig sül, ami elég kevés idő, és a sütőből kivéve tűnhet úgy, hogy nincsen készen, eléggé puha marad. Hagyjátok kihűlni, igaz, elég nehéz neki ellenállni, mivel a külseje kissé roppan, belül pedig a diós-csokis tészta omlik.
Dobozba téve nagyon jót tesz neki a rejtegetés, összeérnek az ízei, és az állagán is javít.
Kis kifli, nagy kifli
Azt hiszem, az érintéssel több szeretetet tudunk kifejezni, mint szavakkal. Nehéz megfogalmazni, mit érzünk, amikor karunk a lelkünkből simogatja vagy öleli a másikat. Ugyanígy kifejezhetjük érzéseinket az ételekkel, süteményekkel is. Számomra a hókifli ilyen szerepet tölt be. Már a nevéért is rajongok, és imádom, hogy olyan aprócska. Persze attól függ, ki mekkorára csinálja. Vaníliás-citromos-diós íze egyszerű, és mindent visz.
Hogy sokáig puha maradjon, és nosztalgikus ízeket idézzen, a vaj mellett zsírt is rakok bele, általában libazsírt. Még melegen forgatom a vaníliás porcukorba, ami szépen ráolvad, és landol a karácsonyi dobozban. Frissen, langyosan betegre is ehetjük magunkat belőle, ugyanígy, ha szenteste elővesszük a Reszkessetek, betörők! közben. Lehet vele tervezni, két hetet simán kibír a dobozban.
Inni jó, enni jó, élni jó
A sütik mellett fontos, hogy kellő mennyiségű folyadékot is fogyasszunk az ünnepekkor, is. A citromos vizet tudnám javasolni a cukorkóma elkerülése végett, de ha erős szervezettel áldott meg a sors, akkor jöhetnek az alkoholos nyalánkságok. A pezsgő, bor mellett a házi készítésű likőrök évek óta nagy sikernek örvendenek.
A kedvencem a kókusztejjel készült tojáslikőr, amelyből egyszer egymagam megittam több mint fél litert a fa díszítése közben. A vacsorára várni kellett, de szerencsére még képben maradtam. A tojáslikőrön túl is van élet, el lehet engedni a fantáziát. Mogyorókrémes csokilikőr, narancsos-vaníliás likőr kókusztejjel, akár a karácsony fűszereit is belecsempészhetjük az üvegbe: gyömbért, szegfűszeget, fahéjat, vörösbort, vörös áfonyát. Csak győzzük elfogyasztani, aztán ledolgozni!
A lelkifurdalás elkerülése végett karácsony másnapján másszunk fel (vagy csak sétáljunk egyet) a Kékes tetőre, dobáljuk meg egymást hógolyóval, és öleljük át a világot.
