Jane Austen könyvei nem holmi lányregények, hanem igazi szépirodalmi remekművek. Főszereplőit pont azért szerettük, mert határozottságuk, műveltségük szöges ellentétben állt a balga környezetével. Csodáltuk őket. Olyanok akartunk lenni mi is. Céltudatosak, makacsak, merengők, romantikusak.
Azt hiszem, nem vagyok egyedül, ha azt mondom, az írónő sorai mély nyomot hagytak bennem. Állhatatos mondatai apránként csepegtetnek minden könyvmolyba bölcsességet. Hoztam is nektek párat.
Akárhol vagy, légy mindig elégedett, kivált odahaza, hiszen ott kell töltened időd javarészét.
Ha habozik igent mondani, mondjon bátran nemet.
Egy nő ne menjen férjhez csak azért, mert megkérik, vagy mert az illetőnek nagyon tetszik, és meg tud írni egy tűrhető levelet.
A testi méretek és a lelki bánat nem szükségképpen függnek össze. Termetes, kövér személyt éppúgy érhet mélységes lelki megrázkódtatás, mint a világ legkecsesebb teremtését.
A túlságosan engedékeny, határozatlan jellemben az a legfőbb rossz, hogy még abban sem lehet megbízni, ha valami befolyás érvényesül nála. Az ember sohasem lehet bizonyos benne, vajon a jó befolyás tartósan hat-e. Bárki megingathatja; aki hát boldog akar lenni, legyen állhatatos.
A veszteség is lehet néha nyereség.
Az igazi bölcs azt fordítja éppen a javára, ami akad.
A természetesség az egyetlen, ami egy csinos lány szellemét is oly vonzóvá teheti, mint a külsejét.
Mondhatom, nincs nagyobb gyönyörűség az olvasásnál. Az ember mindent megun, de egy jó könyvet soha. Ha majd saját házam lesz, szerencsétlen lennék egy kitűnő könyvtár nélkül.
