Egyéb kategória

„Az igazság jellem és szándék kérdése” – vallja a profi bokszolóból lett író

Egy érző ember, aki a ringben mégis tudott kemény legényként viselkedni. Popovics Tamás egy örökös újrakezdő, aki súlyemelőből lett 32 évesen profi ökölvívó, majd kisvilágbajnok. Aztán a pofozógép szerepéből is kibújt, hogy – ahogyan a könyvének előszavában írja – legszebb szavaival suttogva beszéljen hozzánk.

vous - 2015.12.19.
„Az igazság jellem és szándék kérdése” – vallja a profi bokszolóból lett író

Popovics Tamás kétszeres profi magyar bajnok és félnehézsúlyú kisvilágbajnok ökölvívó, aki úgy érte el nem mindennapi eredményeit, hogy 32 évesen kezdett csak bokszolni. Aztán egy baleset miatt 40 évesen visszavonult, majd írni kezdett. Manapság leginkább az alkotás foglalkoztatja, és Huba kutya, a magyar vizsla, aki a versenyekre éppúgy elkísérte, mint most a hétköznapjaiban.

Tamással a most megjelent, Elfüstölt évek című regényének megjelenése után beszélgettünk.

Forrás:
Popovics Tamás

Hogyan reagálsz arra, amikor az emberek elcsodálkoznak azon, hogy egy sikeres ökölvívó könyvet ír?

Már megszoktam. Általában ez szokott lenni az első kérdés. Egy ökölvívó sem más, mint egy tornász, lakatos vagy éppen mérnökember.

Az egészséges szellem vagy a jó gondolatok nem pozíció vagy szakma kérdése, hanem objektív szemléletmódé és tájékozottságé.

Irodalomkedvelő ember vagyok, mondhatnám, szenvedélyesen szeretem. Bár a szépirodalom áll hozzám a legközelebb, mindenevő vagyok. Éves szinten száz könyvnél is többet elolvasok. Életrajz, természettudomány, vallás, politika, tehát minden, ami felkelti az érdeklődésemet. Ezek után azt gondolom, hogy adva volt egy életfeladat.

A sport véges, az irodalom örök.

Az Elfüstölt évek már a második könyved. Honnan jött az ötlet, hogy regényt írj?

A regényírás csak az alkotói folyamat során ötletelés, előtte hit és elhivatottság kérdése. Hiszem, hogy van mondanivalóm, még ha nem is mindig azok figyelnek oda rá, akiknek valójában szól. Kegyetlen világot élünk. Szeretnék valami lélekemelőt adni azon kevés embernek, aki érti a mondanivalómat.

Milyen fogadtatása volt az első könyvednek?

Nem tudok statisztikákat, és nem is érdekelnek. Rengeteg olvasói levelet kaptam, és egytől eltekintve mindenki köszönetet mondott nekem a soraimért. Ez pedig két dologra ösztönöz, és két dolgot árul el a számomra. Arra ösztönöz, hogy megteremtsem a munkához szükséges feltételeket (ami Magyarországon nagyon nehéz), és felelősséggel írjak, és azt árulja el, hogy tudok adni, és szeretik az írásaimat. Márpedig akkor kötelességeim vannak az olvasóim felé!

Az első könyved tele van érzelmekkel. Te alapvetően érzelmes ember vagy az életben is, vagy inkább kiírod magadból ezeket?

Érzelmi alapokon működök, ami sokszor a döntéseimben is befolyásol. Szerető családban nőttem fel, olyanban, ahol nem volt szégyen kimutatni az érzelmeket.

Miért szeretsz írni? Felszabadít, motivál, megnyugtat vagy épp felpörget az írás?

Mind a négy jellemző, de elsősorban azért, mert hiszem, hogy nincs eltorzulva az értékrendem, ami sajnos a mai emberek többségére jellemző.

Hiszek a becsületben és az igaz szóban, és tudom is, hogy mit takarnak ezek a fogalmak!

Miről szól az Elfüstölt évek? Van benne saját vonatkozású történet? Esetleg a sportmúltadból valami? Az első könyvedben még ez volt jellemző.

Valóban tartalmaz az első könyvem is életrajzi elemeket, hiszen színes és pörgő életet éltem, volt miről mesélnem. De nem életrajz! A második kötet? Hm… Mindenkinek a fantáziájára bízom.

Hogyan bontakozik ki a történet benned? Előre tudod, vagy csak közben alakul a cselekmény?

Általában tudom, hogy mit szeretnék írni. Aztán van egy hosszú érési folyamat.

Amikor végül a gép elé ülök, az első néhány oldal megszületése olyan érzés, mintha kalodában ücsörögnék. Aztán amikor megszületik, akkor a többi már adja magát és boldoggá tesz.

Kikről formázod a szereplőket?

Többnyire az életem szereplőiről, akiket aztán összegyúrok. Van, hogy három-négy embertől szerzett tapasztalatom és élményeim személyesítenek meg egy szereplőt. De léteznek kitalált alakok is.

Forrás:
Popovics Tamás

Mire vagy büszkébb, a sporteredményeidre vagy a könyveidre?

Mindkettő biztosított számomra egyfajta szabadságot. Már amennyire szabad lehet az ember a mai világban… Nem tudok különbséget tenni.

Mik a terveid? Lesz még könyved?

Több megkezdett írásom van. Valamikor szeretném őket befejezni, mert hiszem, hogy sok igazság rejlik bennük, és az igazság ma ritka madár a világban.

Bár az igazság sokak szerint szubjektív, szerintem inkább jellem és szándék kérdése, amiből újfent hiányt érzek. Főként azokban, akiknek az kellene, hogy legyen a „hitvallása”.

Ajánlott cikkek