Ilyen az, amikor egy mai húszéves lány nem akar férjhez menni

Ilyen az, amikor egy mai húszéves lány nem akar férjhez menni

Kövezzetek meg, ítéljetek el, de ha a mostani fejemmel gondolkozom (márpedig jelenleg csak azzal tudok), a házasság gondolata elég távol áll tőlem. Tudom, sokak szerint ez a szerelem beteljesedése, ami nélkül amúgy élni nem lehet meg nem is érdemes. Ha pedig a nagyszüleim házasságára gondolok, na meg az ő szerelmükre, akkor az ellenállásom hajlamos meginogni.

Amikor valaki megkérdezi, férjhez fogok-e menni, tizedmásodperces gyorsasággal vágom rá, hogy nem, köszi. A részletekbe ilyenkor már nem tudok belemenni az illetővel, megmagyarázni sem szeretném különösebben. Ezzel a mondattal elég hamar el is vágom magam, megkapom a rosszalló pillantásokat és fintorgó fejvágásokat. Tükröt mutatnak, ha valami épp nekem nem tetszik.

Tényleg ekkora baj, ha nem álmodozom a nagy Őről és a rózsaszín ködös szerelemről?

Esküvőre általában akkor gondolok, ha írok róla nektek, vagy a Facebookon látom az ismerőseim eljegyzési gyűrűjét kiposztolva, alatta a tömérdek komment, hogy gratulálnak hozzá, és mikor lesz a nagy nap. A fehér ruhás vágyaimat kiélhettem a szalagavatón, ha mégis késztetést éreznék a hercegnősködésre, elmennék egy esküvőiruha-szalonba, és megkérném a legjobb barátnőmet, kísérjen el. Bár oda is csak a pezsgő miatt vonulnánk kézen fogva.

Ahogy az ismerőseim és én is idősödünk, elmúltak azok a szép napok, amikor úgy görgethettem a közösségi oldalak hírfolyamát, hogy ne találtam volna magam szembe hetente legalább egy eljegyzéssel, esküvővel vagy terhesség bejelentésével. Igen, a korábbi „van pasid?” kérdés tovább fejlődött a „mikor mész már férjhez?” zaklatássá.

Forrás:
Istock

Húszas évei elején nem hiszem, hogy egy lánynak ilyen dolgokon kell gondolkoznia. A házasság egy életre szól – én már csak ilyen régimódi vagyok. Épp ezért tartom magam ahhoz, hogy a házasság nem feltétlen hiányzik mindenki életéből, és nem is való mindenkinek. Íme a négy kérdés, amit minden hozzám hasonló gondolkozású nő megkap. Jó hír, a legjobb választ is megmutatjuk!

„Nem szeretnéd, hogy a kapcsolatod teljes legyen?”


Nem hiszem, hogy ehhez szükség lenne egy darab papírra vagy esküvőre, hogy meggyőződjek arról, a barátom mindig ugyanúgy fog szeretni engem.

„De mindenki ezt csinálja, férjhez megy!”

Az emberek sok mindent csinálnak. Feltétlen meg kell esküdni azért, hogy a világnak bebizonyítsuk, mennyire szeretjük a másikat? Nem fogok csak azért férjhez menni, mert a társadalom megköveteli, és előírja, hogy ez az élet rendje. Mi lesz a következő? Íratlan szabályként rám erőszakolják, hogy igenis három év együttlét után kötelező a házasság, utána meg egyből a gyerek?

„Nem szeretnél esküvőt, nem vágyódsz a nagy nap után?”


Persze, szeretnék az életben egy olyan napot, amikor az emberek csak velem foglalkoznak. Biztos hatalmas élmény, életre szóló emlék, de nem hiszem, hogy egy esküvővel kéne megpecsételnem a kapcsolatom. Ami szerintem mérvadó, ha a barátom akkor is szexinek tart, amikor szakadt pólóban, kócosan, másnaposan kávét iszom korán reggel.

„De hiszen házasságban élni annyira jó, el sem tudod képzelni, mennyire!”


Biztos vagyok benne, hogy szuper dolog, ahogyan az is, hogy sikeres legyek a munkámban, azt csináljak, amit csak szeretnék, hogy elégedett legyek magammal, és büszke lehessek arra, amit elértem az életben. Mellesleg, nem hiszem, hogy sokkal másabb lenne, mint együtt élni valakivel, akit szeretek, aki szeret, és akivel le akarom élni az életemet. Kell ehhez papír? Szerintem nem.

Ne utáljatok, amiért megint más a véleményem, mint a többségé!