Mikor Heather McManamynál 2013-ban gyógyíthatatlan mellrákot diagnosztizáltak, úgy döntött, írni fog a családjának – főként a kislányának, Briannának. Elhatározta, hogy búcsúlevelét egy kis humorral fűszerezi, hogy akkor is megnevettethesse férjét és gyermekét, mikor fizikailag már nem lesz velük. Heather különböző kártyákat készített a kislányának mindenféle alkalomra, például az első napra az iskolában, vagy az esküvője napjára – írja a MindBodyGreen.
Ezen kívül pedig arra utasította a férjét, hogy ha meghal, tegyen közzé egy levelet a Facebook-oldalán, hogy mindenkitől el tudjon köszönni. A férfi pedig december 16-án hozta nyilvánosságra az írást: „Ezt a posztot a szerelmem nevében teszem közzé. Ezek az ő szavai. Sok szeretettel mindenkinek.”
Szóval… van egy jó és egy rossz hírem. A rossz hír, hogy úgy tűnik, meghaltam. A jó hír, ha ezt olvasod, akkor te egészen biztosan nem. (Hacsak nincs wifi a túlvilágon.)
– kezdődik a levél, majd Heather a folytatásban arról ír, reméli, mindenki mesél majd Briannának vidám történeteket róla, hogy a jó dolgokra emlékezzen, ne pedig a szomorúságra.
És ne mondjátok, hogy legyőzött a rák. Mert tényleg elvett tőlem szinte mindent, de a szeretetet, a reményt és az örömöt sosem tudta. Nem egy csata volt ez, csak az élet, ami sokszor brutálisan véletlenszerű és igazságtalan. Engem nem győzött le a rák, a fenébe is. Az, hogy évekig együtt éltem vele, elég nagy győzelem. Kérlek, emlékezzetek erre.
Ünnepeljétek meg az élet szépségét egy nagy partival, mert tudjátok, hogy ez az, amit igazán akarok, és meg fogom találni a módját annak, hogy én is ott legyek (tudjátok, hogy utálom, ha kihagynak a buliból). Alig várom, hogy kísértselek titeket, szóval ez nem is igazán búcsú, mert később úgyis találkozunk.
Kérlek, tegyetek meg nekem egy szívességet, és szánjatok minden nap néhány percet arra, hogy realizáljátok, milyen törékeny kaland az élet. Ne felejtsétek: minden nap számít.
Míg a halál kétségtelenül szomorú és elkerülhetetlen, a levél azt sugallja, másképp kell tekintenünk rá, mint eddig. Inkább értékelnünk kell azt, hogy ismerhettük és szerethettük azt az embert, aki elment, és arra emlékeznünk, hogy miért volt számunkra különleges.
ITT elolvashatjátok a teljes levelet.
