Spirituális útkeresés segítség nélkül – Ezernyi szörny bújt ki a szekrényemből

Spirituális útkeresés segítség nélkül – Ezernyi szörny bújt ki a szekrényemből

Ki ne szeretné tudni, miért történnek vele a dolgok úgy, ahogy történnek? Miért a megpróbáltatások, a kihívások, a megtorpanások? Fájdalmak. Béklyók kézen, béklyók a lelken.

Felmerül az a gondolat is, hogy talán azért, mert nem vagyok elég jó ember, vagy (ha ez belefér a gondolkodásba), egy előző élet során követtem el olyan hibákat, amelyeket most kell helyrehoznom. A fejlődés útja pedig rögös. Vagy nekem egészen biztosan rögös, nincs aszfalt, kevés a kapaszkodó és valahogy mindig felfelé kell haladni. Néha belefáradok nagyon.

Válaszkeresésem kőkemény önismereti kihívás

Olyankor szoktam keresni az okokat. Pár évente egyszer biztosan elkap a láz, és ahogy telnek az évek, egyre rövidül az idő két segítségkérés, okkeresés között, miközben a tépelődés folyamatossá vált. Nekem nem mindegy, miért így zajlik az életem. Nem mindegy, mennyire tudom befolyásolni, mennyi tudatosság ébredhet bennem. Válaszokat akarok nagyon és néha irigylem azokat, akiknek ez mindegy. Akik képesek legyinteni az okokra, és úgy siklanak keresztül az életen, mintha repülnének. Én porban járok még mindig, és válaszkeresésem kőkemény önismereti kihívás.

Pár éve, rongyos kis gyerekkorom miatt hipnotizőrhöz fordultam, azt kértem, sétáljunk vissza a múltba, a gyerekkoromig. A törésig. Mi történt pontosan, hogy éltem meg, mi ez a zűrzavar bennem?

Túl korán löknek el maguktól, túl magasra

Visszasétálhattam. Szenzitív vagyok, befogadó és nem álltam ellen a hipnózisnak, így az út visszafelé nem okozott nehézséget.

Láttam magam kislányként, ahogy egy véget nem érő csigalépcsőn valami földöntúli szépségű hegyről ereszkedek lefelé. Nagyon hosszú az út, nagyon sok félelem van bennem, és fájnak a sebek. A mélyben ködgomolyag, nem látom a völgy alját, de azt tudom, valahol ott van az otthonom, ott vannak azok az emberek, akikhez tartozom, akik szeretnek. Sose érek le hozzájuk. Kezek emelkednek ki a ködből, női és férfikezek. Egy fényes gömböt lódítanak fel a magasba, én vagyok a gömbben. Szépnek látom magam, de iszonyatosan félek. Túl korán löknek el maguktól, túl magasra. Sírok és könyörgök, ne tegyék velem. Repülök, szétpattan a gömb. Zuhanok.

Újraéltem mindent, a fájásokat is. Aztán „felébredtem”, és ugyan egyrészről elégedett voltam (ha egyáltalán lehet ilyet mondani), egy olyan érzelmi hullámvasútra ültetett fel a hipnózis, amelyről nem volt leszállás.

Nem volt kapaszkodó. Más képpel élve, ezernyi szörny bújt ki a szekrényemből és nem volt professzionális segítő, aki eltakarította volna azokat az útból.

Ha addig azt gondoltam, zűrzavaros az életem, az azutáni állapotra nincs megfelelő jelző. Káosz. Magamra maradtam. Nem tanultam belőle.

Pár év múlva „spirituális segítőhöz” fordultam. Látóhoz, aki ismét csak felhergelte a bennem lakozó szörnyeket. Megtudtam ezt-azt, de a harcban és a feldolgozásban nem volt segítség.

Akkor már tudtam, hogy nem szabad hasraütve „segítőt” választani, vagy ha a netet lapozgatva választunk támaszt, akkor legyen a telefonregiszterben olyan szám, aki képes továbbvezetni minket a megkezdett úton.

Németvölgyi Nagy Renátát, a VOUS oldalán gyakran megnyilvánuló asztrológust kérdeztük, milyen szempontok alapján kérjünk segítséget a múlt feldolgozásához, a jövőnk feltérképezéséhez.

Késdobálás a cirkuszban

Az első nagyon fontos tanács, hogy az önismereti munkát soha ne kezdjük hipnoterápiával. Hipnoterápiával kezdeni olyan, mint a cirkuszban a késdobáló elé állni. Ha tényleg belevágunk ebbe a kalandba, érdemes először feltérképezni, hogy egyáltalán hol tartunk most, meg tudjuk-e fogalmazni a problémáinkat, amiken változtatni akarunk. Amikor hozzám eljön valaki asztrológiai tanácsadásra, sokszor annyi történik, hogy én mondom ki azt, amit ő valójában tud, de még nem meri kimondani. Általában ez az első lépés. Ha már ki is tudja mondani a problémáját, jó eséllyel változtatni is fog tudni rajta. Az igazi munka innen kezdődhet.

Néhány dolgot érdemes tudatosítanunk már az elején

Forrás:
iStock

  • A probléma magától nem tűnik el még akkor sem, ha a legkiválóbb szakembernél vagyunk. Nekünk, akik gyógyulni szeretnénk kell változtatni eddigi gondolkodásmódunkon, vagy amit a helyzet megkíván. Ez a mi döntésünk.
  • " A minden maradjon így, de ez és az jó lenne, ha megváltozna" hozzáállással bele se kezdjünk.
  • Aki elindul a változás útján, számoljon azzal, hogy az élete akár teljesen más irányt vehet, felborul, kapcsolatai megszűnhetnek, vagy alakulhatnak. Fontos, hogy ilyenkor ne álljon meg, hanem menjen tovább.
  • Nem a terapeuta vagy tanácsadó lesz az, aki megoldja az életünket. A felelősségünket sohasem ruházhatjuk át egy másik személyre.
  • Amennyit hajlandóak vagyunk beletenni, annyit biztosan haza is viszünk.
  • Az önismeret nem merül ki ott, hogy tudom, aggodalmas vagyok.
  • A mi választásunk, hogy elismerjük-e a felszínre hozott problémákat és hogy hajlandóak vagyunk-e azokat fel is dolgozni, integrálni a személyiségünkbe.
  • Nincs változás fájdalom nélkül!
  • Ne akarjunk mindent egyszerre megoldani.

Hogyan válasszunk spirituális tanácsadót?

  • A legbiztonságosabb módja szerintem az ajánlás, de ha interneten keresgélsz, a bemutatkozó leírásból érezhetjük, hogy szimpatikus vagy nem. Mindig hangolódj rá a saját érzéseidre.
  • A személyét figyeld, ne a marketingjét! Nem biztos, hogy a legtöbb diplomával és elvégzett tanfolyamokkal rendelkező ember lesz egyben a legjobb segítő szakember is.
  • Legyen benne valami plusz, ami megfog, ami miatt azt mondod, őt választod.
  • Legyen elérhető később is.
  • Mindig tájékozódj az adott módszer lényegéről.
  • Merj kérdezni.
  • Véletlenül senki sem találkozik "rossz" terapeutával. A szinkronicitás itt is működik.
  • Az önismereti munkában ahogy haladsz előre, óhatatlanul eljön az a pillanat, amikor kinövöd a segítődet. Bátran merj szeretettel továbblépni és nyitni mások felé, különben megrekedsz.
  • A hipnoterápia akkor jöhet képbe, ha más eszközökkel nem sikerült feltárni a rejtett okokat és megoldani a problémát.

Ne feledjük: egy valami biztos, az a változás!