Még ma is értetlenül áll sok szülő a gyereke meghökkentő magatartása előtt. Önkielégít a kicsi? Mi ez a lázas matatás a paplan alatt? Miért csinálja? Kitől tanulta? Ki mutatta meg neki a tiltott gyümölcs édességét?
Az első, szinte ösztönös reakció (és valószínűleg még saját gyerekkorában megismert mintakövetés ) az elutasítás és hogy azonnal arra kéri a gyereket, hagyja abba. Vegye el ”onnan” a kezét, tegye paplanon kívülre a játékmackót. Szálljon le a hintalóról, ne dörzsölje, ne matasson, ne, ne, ne, ne! Bármit és bárhogy is csinálja, hagyja abba.
A gyerekeknél nincsenek tabuterületek
Pedig a gyermek szexuális fejlődésének egyik állomása saját testének felfedezése. Észreveszi és összekapcsolja az érintés élményét teste válaszreakcióival. Magyarul felfedezi, hogy az érintés bizonyos területeken örömet okoz.
Az első érintések egyébként éppen a szülőtől érkeznek fürdetés, pelenkázás, öltöztetés közben, és a gyerek ezen nyomán (valamint saját véletlenszerű érintései nyomán) kezdi el az örömteli vándorutat olyan testtájakon, amelyről természetesen nem tudja, hogy azok „tabuterületek”, „titkosak”.
Minden mozdulata természetes és örömérzete is természetes, bűntudat nélkül meri élvezni teste működését. Egy ideig.
Izzadva forgolódik, azt se tudja, mit csinál?
Egészen addig a pontig, amíg a szülő észre nem veszi, hogy a gyerek keze felfedezőúton jár, mert akkor nagy eséllyel kell szembenéznie a szülő rosszallásával, tiltásával. Minimum zavarba jön a felnőtt és nem nagyon van jó forgatókönyv a helyzet oldott és a gyermek fejlődése szempontjából is megnyugtató megoldására.
Egyáltalán észre kell venni, ha észleli a szülő, hogy gyermeke maszturbál? Szóvá kell tenni? Van valamilyen ide vonatkozó nevelési alapelv, amely segítséget jelenthet a bizonytalan szülő számára?
El kell terelni a kicsit más irányba anélkül, hogy szembesítenénk azzal, láttuk ám, hogy mit művelt? Vagy csak bizonyos szituációkban érdemes (kell, elvárható), hogy legyen terelés, esetleg odáig fajul a dolog, hogy akár szakembert is be kell vonni a helyzet okainak tisztázásába és a megoldáskeresésbe?
Figyelmeztető jel
Olykor ugyanis a gyermek az önkielégítést pótszerként használja vagy feszültségoldásra. Kevésnek érzi a felé irányuló szülői figyelmet és érintést, a gyermek érzelmileg kielégítetlen vagy túl nagy feszültséget él át (például sokat veszekszenek vagy éppen válnak a szülők) és a gyakori maszturbálás az arra adott válasz.
Ilyenkor azonban nagy valószínűséggel lehetetlen nem észrevenni a tevékenységet, mert a kicsi folyton kényezteti magát. Otthon, az utcán, a boltban, közösségben is. Játék közben vagy helyett is, de még az étkezéseknél se áll le.
Például a széken úgy billeg, hogy az ingerelje a genitáliát, vagy a székpárnát gyűri úgy a lába közé, hogy izgatni tudja magát, máskor egyszerűen az egyik kezével eszik, a másikkal simogatja magát.
A szexuális kihasználás (bántalmazás) figyelmeztető jele is lehet a gyermekkori mértéktelen, kontroll nélküli önkielégítés, így ha ilyet tapasztal a szülő, fel kell térképezni az okokat. Nem elég annyi, hogy majd „abbahagyja”.
A szex az "csúnya"?
Amikor a szülő észleli a gyermek szexuális töltetű tevékenységét, az arra adott válasz rendkívül fontos a kicsi szexuális fejlődésében. Ha a reakció meghökkenést tükröz, vagy megalázó, agresszív, elutasító (Nem foglak szeretni, ha ezt csinálod! Fúj, de csúnya vagy! ), akkor a gyerek nagy valószínűség szerint a szexuális öröm élményét a bűntudathoz fogja kötni.
Azt tanulja meg, hogy a szex az „csúnya”, és ugyan nem tudja majd abbahagyni a szülő tiltására sem, ezért azt is megtanulja, hogy titokban kell – lehet csak élvezni.
Mit mond a szakértő?
Megkérdeztem Michaletzky Lucát, a VOUS viselkedéselemzőjét, hogy mit gondol a témáról.
"A szexuális szükséglet olyan alapvető szükséglet, mint az étkezés vagy a kiválasztás. Teljesen természetes, hogy a kisgyermek is elkezdi felfedezni, élvezni az érzést, azt is, hogy ezt ő képes létrehozni.
Éppen ezért a szidás és megszégyenítés súlyos károkat okozhat a szexualitáshoz fűződő viszonyában, így ezek helyett inkább arra törekedjünk, hogy megértessük vele: a jó érzés és a vágy természetes, de ez egy intim tevékenység, amit nem lehet akármikor, akárhol végezni – ahogy a többi szükségletnek, például a kakilásnak is megvan a maga helye és ideje."
Michaletzky Luca
Viselkedéselemző, vitorlázó, örökmozgó és titokban sellő vagyok. Szeretem az emberi lélek rejtelmeit fürkészni, felfedezni ezt a számtalan belső világot: mind valahogy nagyon hasonlók és teljesen különbözők. Ápolom a test-elme-lélek egyensúlyát, és igyekszem a határaimat feszegetni, folyamatosan fejlődni. Vallom, hogy nincsenek problémák, csak lehetőségek a megoldásra.
