Egyéb kategória

Ahol még a polip is mozog a tányérotokon – Dél-Korea egy magyar lány szemével

Hogy mit adott nekem Dél-Korea? Két Samsung telefonon kívül nem sokat. Sose vonzott igazán az ázsiai kultúra, de mindig is érdekelt, hogy élnek a világ másik felén. Egy Szöulban tanuló magyar egyetemista, Sinka Zsófi mesélt nekem a koreai kultúráról, extrém ételekről és fanatikus rajongókról.

vous - 2016.02.18.
Ahol még a polip is mozog a tányérotokon – Dél-Korea egy magyar lány szemével

Sinka Zsófia

A gimnáziumi évek alatt látott egy filmet a koreai háborúról (The Brotherhood of War), ami felkeltette az érdeklődését Dél-Korea iránt. Érettségi után jelentkezett az ELTE koreanisztika szakára. A diploma megszerzése után ösztöndíjprogram keretében jelentkezett a Szöulban található Hankuk University of Foreign Studies egyetemre, ahol jelenleg is tanul.

Egy idegen társadalomba beilleszkedni embert próbáló feladat. Voltak kezdeti nehézségek?

Mivel valamilyen szinten már ismertem az országot, amikor megkezdtem a programot Koreában, nem volt különösebb kultúrsokkom. Számomra is meglepő volt, de már két hét után nagyon otthonosan éreztem magam.

Persze ez nem azt jelenti, hogy a koreai társadalomba olyan egyszerű lenne beilleszkedni. Nagyban befolyásolja a közeg is, amiben elkezd mozogni az ember. Én szerencsésnek érzem magam, az elejétől kezdve segítőkész és kedves emberek vettek körül. Persze vannak érdekes dolgok itt is.

A legmeglepőbb, hogy a kollégiumok esetében külön van férfi-női kollégium.

Hiába vannak egy épületben, külön liftek járnak, kártyás beléptető rendszer van, de amúgy se lehetne kijátszani, ahova nem mehetsz, ott meg sem áll a lift. A látogatók száma is szabályozva van.

Ha egy ismerősöm feljön hozzám délelőtt, akkor délután már nem jöhet fel senki. Nem meglepő módon férfi látogatóról szó sem lehet.

Mi szoktál meg a legnehezebben?

Talán azt, hogy nincs konyha a kollégiumban. Albérletben is éltem hat hónapig, ott a konyha két főzőlapból állt, de már azt is nagyon megbecsültem.

Koreában olcsóbban kijössz, ha nem otthon készíted el az ételt, hanem valahol a városban eszel. Emiatt a koreai diákok se főznek sokat az albérletükben. Ez persze nem jelenti, hogy ne tudnának, csupán kényelmesebb opció, amit meg tud engedni magának az ember.

Viszonyításképp, egy egyszerű utcai étteremben az átlagárak 4500 won körül mozognak, ami nagyjából 1000 forintnak felel meg. A legolcsóbb étel a kimbap, 1500 won, azaz 343 forint. Olyan nagy adagot adnak, hogy bőven jól lehet vele lakni.

Ha már az étkezésnél tartunk, mesélj, kérlek, egy kicsit a koreai konyháról!

A koreai konyha csípős.

Forrás:
Sinka Zsófia

Itt nem sózzák az ételeket, hanem „csípősítik”.

Az egyik legalapvetőbb és elmaradhatatlan fogás a kimchi, de imádják az instant ramyeont is. Érdekes étkezési szokásuk, hogy az étteremben az asztaluknál saját maguknak sütik a húst, amit rizzsel együtt salátalevélbe csavarnak.

Mivel három oldalról is tenger határolja Koreát, nagyon gazdag a különféle tengeri ételekben. Az egyik legextrémebb számomra az élő polip evése.

Forrás:
Sinka Zsófia

A polipot frissen levágják, kihozzák fogyasztásra, de ilyenkor még mozog a lába.

Forrás:
Sinka Zsófia

Másik ilyen a selyemhernyó, ezt árulják konzervekben is.

Európaiként nem lehet könnyű elvegyülni a tömegben. Hogy reagálnak, ha megtudják, hogy Magyarországról jössz?

Itteni mércével mérve nőként nagyon magasnak számítok a magam 175-177 centijével. Előfordul, hogy megbámulnak, vagy csak megjegyzik: „Jééé, de magas vagy!”

Az emberek hozzáállása a külföldiekhez természetesen itt is nagyban emberfüggő. Az egyetemisták, a fiatalabb korosztály nyitottabb.

Sokszor van olyan is, hogy a piacon az idősebb eladónők megörülnek, amikor koreaiul szólunk hozzájuk, így adnak pluszba még egy almát vagy narancsot.

Általában tudják, merre van Magyarország, de ha magáról az országról nem is tudnak sokat, az beugrik nekik, hogy a főváros Budapest. Jó pár koreaitól hallottam már, hogy nagyon szerették Budapestet, vagy hogy az esti kilátás a budai Várból csodálatos volt.

Összességében elmondható, ha jártak már Magyarországon, teljesen pozitív kép van bennük az országunkról.

Egyetemistaként fontos szempont az oktatási rendszer minősége. Milyen tapasztalataid vannak ezzel kapcsolatban?

Koreában az érettségi nagyon nehéz; a diákok számára fontos, hogy megfelelő egyetemre kerüljenek be. Sok koreai gimnazista napja úgy néz ki, hogy reggel bemegy az iskolába, meghallgatja az órákat, majd bent tartják tanulni, ahonnan sokszor este tízkor engedik el őket. Ezután még megy tovább a hakwonba, itt különböző tárgyakból készítik fel őket a vizsgára.

Ha hazaér éjfélre, levezetésképp még tanul kicsit, majd hajnali kettőkor elalszik, hogy reggel hatkor kezdhesse elölről.

Forrás:
Sinka Zsófia

Egy európai diák számára ez elképzelhetetlen életstílus, de sok koreai diáknak tényleg így néz ki egy napja. Ezután az egyetem egyfajta felfrissülés nekik, ahol sokkal szabadabbak.

Amikor a szerkesztőségben említettem, miről írok cikket, Dani azonnal felkiáltott: K-POP! Őszintén, én még sose hallottam erről a zenei műfajról, de ha már így szóba jött, muszáj rákérdeznem. Tényleg megőrülnek érte odakint?

Uhh, a K-popban nem nagyon vagyok jártás, de azt tudom, hogy az erről szóló oldal kifejezetten megbízható Wikipédián. A koreai bandákat nagyon szeretik a rajongók, de a rajongás itt teljesen más, mint Európában. Mesélte egy ismerősöm, hogy ő

elment egyszer egy dedikálásra, ahol mikor a fanok a banda tagjai elé kerültek, térdepelve mentek végig előttük, hogy ne takarják el az énekeseket a hátrébb álló rajongók elől.

Ajánlott cikkek