A külföldi út olyan, mint egy új, nagyon márkás, ritka ruhadarab. Nagyon izgatottá válunk tőle, és mindenkinek meg kell mutassuk, mennyire jó nekünk, irigykedjenek csak ránk. Azt viszont, hogy kényelmetlen, senki sem tudja.

Ahogyan az utazásoknál, nyaralásoknál, a tartós külföldre költözéseknél sincs ez másképp. Túllépve a „de szerencsés vagy!” lelkendezésen, nézzünk néhány dolgot, amit elfelejtenek elmesélni a külföldre költözésről.

Új embereket megismerni és barátokat szerezni az egyik legnagyobb jutalom, amikor külföldre költözünk, elvégre segítenek beilleszkedni és megismerni a helyi szokásokat. Mindig jól jön egy kapcsolat a nagyvilágban. Viszont ez nem ilyen egyszerű. A hátrahagyott baráti, rokoni kapcsolatok megváltoznak, elgyengülnek, megszűnnek. Lehet, hogy lettek új barátaink az adott időszakra, de az otthon hagyott életünk végleg megváltozott.

Magányosnak érezni magunkat néha, különösen az elején, amikor küzdünk, hogy megfeleljünk az új embereknek, elvárásoknak teljesen normális. De ha sikerül leküzdenünk a félelmünket és új barátokra lelni a kollégákban, szomszédokban vagy idegenekben, függetlenebbek leszünk, mint valaha. Egyedül banki ügyeket intézni, fodrászt találni, adóbevallást benyújtani, vagy csak egyáltalán elmondani az orvosnak egy másik nyelven, miért nem érezzük jól magunkat, nehéz feladat. Emlékezzetek ilyenkor, hogy nem kell minden akadályt egyedül vennetek, például csatlakozhattok külföldön élő csoportokhoz a Facebookon.

Forrás:

pexels.com

Külföldre költözéskor mindenki egy kicsit önzővé válik. Ami nem gond, hiszen épp az álmainkat éljük, küzdünk a céljainkért és ami a legfontosabb: élünk. Aztán szépen lemaradunk a nagymamánk születésnapi bulijáról, a keresztlányunk születéséről és más fontos családi eseményekről, csak mert fontosabb az új barátokkal napozás vagy bulizás. Biztos megéri minden esetben csak a jelennek élni?

Néha túlzásba esünk az új élettel kapcsolatban. Új hely, új élet, új haj, új hobbik, új mi. A lényeg, hogy minél előbb beilleszkedjünk és egyben faljuk fel az országot. Ugyanúgy, ahogyan evéskor, a mohóságtól itt is hamar eltelítődünk és rosszul leszünk. Lassan ereszkedjünk a mélyvízbe, ismerjük ki ki minden apró részletét és kellemesebb lesz a hozzászokás. Ha ezek után sem megy a külföldi lét, bármikor léphetünk!

Ahhoz nem kell külföldre költöznünk, hogy tudjuk, mennyire nehéz elérni, hogy egy házat az otthonunknak tekintsünk. Jöhet egy új nyelv, egy új társaság, az új lakás bizony csak egy lakás marad. Nehéz körbeírni, hogy mit is tekintünk igazán az otthonunknak, de egy dolog biztos: az otthonunknak azt tekintjük igazán, ahol felnőttünk. Aztán minél több időre kerülünk el a szülői háztól, annál jobban távolodunk belül is.