A bohócfóbia rengeteg ember számára komoly probléma – de miért félünk tőlük?

A bohócfóbia rengeteg ember számára komoly probléma – de miért félünk tőlük?

Nagy, piros orr, fehérre festett arc fülig érő vigyorral, túlméretezett, tarka ruhák – nagyjából ezek jellemzik a bohócokat. Nem valami félelmetes, mégis sok emberre a frászt hozzák, többek között rám is. A bohócfóbia – bármilyen nevetségesnek is hangzik – sok embert érint.

Nem tudnám pontosan megmondani, hogy mikor alakult ki a bohócfóbiám. Gyerekkoromban nem sokat találkoztam bohóccal, és ha igen, az sem volt kellemetlen; nem nyomott tortát az arcomba, vagy nem spriccelt le vízzel, miután megnyomtam a nyakkendőjét. De egy biztos: ami a legtöbb embernek könnyed szórakozást jelent, attól nekem a hideg futkos a hátamon. Más a közeledő metrószerelvénytől fél.

Ha hiszitek, ha nem, nagyon sokan szenvednek ebben a fóbiában, a szakirodalomban pedig már külön neve is van (coulrofóbia). És aminek már ilyen kimondhatatlan, tudományos neve is van, az már csak sugall valami komolyságot. De miért iszonyodnak ilyen sokan a bohócoktól? Mi ennyire ijesztő ezekben az amúgy vicces, igaz, néha kissé bosszantó figurákban? Ennek próbálok most utánajárni.

Egy kis bohóctörténelem

Bohócok már nagyon régóta élnek köztünk, csak minden korban más néven futottak. Az egyiptomi uralkodókat törpék szórakoztatták, a középkori királyokat udvari bolondok, a város népét pedig a vásári komédiások. Feladatuk egy és ugyanaz volt: görbetükröt mutatni a világnak, kifigurázni olyan személyeket, akiket máskor nem lehetett. A bohócoknak tehát már kezdetektől fogva volt egy gonosz oldaluk.

A 20. században aztán ez a szerep lassan eltűnt, és egyre inkább a gyerekek szórakoztatására öltöztek a bohócok tiritarka ruhába, hogy aztán lufiból csináljanak nekik állatokat.

Hogyan váltak mégis gonosszá?

Ez bizony a filmkészítők számlájára írható. Persze nem teljes mértékben az ő hibájuk, számtalan más oka is lehet a bohóciszony kialakulásának, de az, hogy a filmekben sokszor bohócokat szerepeltetnek, mint a megtestesült gonosz, nagymértékben hozzájárult ehhez a jelenséghez.

A bohócok valójában persze vidám, szórakoztató figurák, ezt a filmesek is tudják, pont emiatt nagy kontrasztot ad, ha a gonosz szerepében tüntetik fel, így tehát még ijesztőbbé teszik őket.

Forrás:
iStock

Ha szeretitek a horrorfilmeket, biztosan tudok legalább egy olyat mondani, ahol egy bohóc rémítette halálra az embereket. Leghíresebb közülük talán Stephen King Az című könyvéből készült film, ahol a gonosz démon bohóc alakban támadja meg a gyanútlan gyerekeket, lerántja őket a csatornába, és… ezt gondolom, már kitaláltátok, ha nem, ajánlom, nézzétek meg inkább a filmet (kivéve, ha szeretitek a bohócokat, mert a film után már tuti, nem fogjátok, ezt garantálom).

Ezen kívül számos más történetben is gonoszként tüntetik fel a bohócokat: ott van Joker a Batman-filmekből, vagy a Garfield-rajzfilmek Binky bohóca.

Minél több hasonló filmet nézünk, minél többször látjuk a gonosz szerepében a bohócokat, annál kevésbé tudunk később jó érzéssel fordulni feléjük – ezt személyes tapasztalatból tudom mondani.

Az élet is tud gonosz bohócokkal szolgálni. John Wayne Gacy a '70-es évek hírhedt amerikai sorozatgyilkosa volt, aki szabadidejében bohócként szórakoztatta az embereket. Ezért is ragadt rá a „gyilkos bohóc” név. Lehet ennél valami félelmetesebb?

Jó bohóc, rossz bohóc

Az előbbi példák talán kellően rávilágítottak arra, sokan miért nem szeretik a bohócokat. De el kell ismernem, vannak köztük jók is. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a bohócdoktorok sikere, akik a kórházakban is segítik a beteg gyerekeket. Több nemrégiben megjelent tanulmány is igazolja, hogy a bohócdokik jelenléte csökkenti a műtét előtti idegességet, és elősegíti a gyerekek gyógyulását.

A bohócok tehát végső soron jók. Túl sok filmet néztem, valószínűleg emiatt alakult ki bennem a rettegés irántuk.

Mit mond a szakértő?

A bohócfóbia mögött azonban sok más ok is állhat. Ladányi Klára, pszichológus szerint a bohócoktól való félelem kötődhet valamilyen velük kapcsolatos rossz emlékhez, például tortát dobtak az arcunkba. De egy elfojtani próbált, rossz érzés is feltörhet valamilyen fóbia formájában – mint például a bohócfóbiában.


A biztonság kedvéért azért továbbra is tartani fogom tőlük a három lépés távolságot. Nem hinném, hogy bármelyik is magával ragadna, és berántana az alagútba. Ez elég abszurd lenne, nem igaz? Egy filmben megtörténhet, de a valóságban nem. Na de az elővigyázatosság sosem árt… inkább repülök egyet!