A nagymamákat egy külön lényként képzelem el, valahol a jó tündérek és az óriás anyaoroszlánok kereszteződéseként. Gondosan lesik a kívánságainkat, kitalálják a gondolatainkat, végtelen az energiájuk és az odaadásuk. Bármit képesek elővarázsolni, amire a kisunokájuknak szüksége van, legyen az egy üveg házi lekvár vagy egy szoros ölelés. Ha bármi fájdalom ér bennünket, akkor viszont jobb, ha az, aki megbántott minket fejvesztve menekül, mert biztos, hogy kő-kövön nem marad.
A nagyik igazi drágakövek, akik tele vannak bölcsességgel. Rengeteget tanulhatunk tőlük és igazán hálásak lehetünk minden csepp szeretetükért. Sajnos gyakran elfelejtjük, vagy már nincs sok esélyünk rá, hogy megköszönjük minden jóságukat, amit kapunk tőlük, így jöjjön néhány olyan dolog, amit nekik köszönhetünk.
Kiállni magunkért
A frappáns, csípős megjegyzések csak úgy dőlnek. Egy rossz szó, és olyan választ kapunk, hogy tátva marad a szánk. Remekül ki tudnak állni magukért, meg persze akárki másért is. Talpraesettek és őszinték, legjobb tanárok az élethez.
Mindig gyerekek maradhatunk
A felnőtté válásban az a legszörnyűbb, hogy felfogjuk, nem lehetünk többé gyerekek. Kivétel a nagyi házában, mert ott ugye szinte sértő felnőttként viselkedni, és ezt annyira imádjuk. Mindig lesz a fagyasztóban a kedvenc jégkrémünkből, mindig lesz egy mesecsatorna a kedvünkért, amit órákon át nézhetünk úgy, hogy közben ágyba hozzák nekünk a finomságokat. Kánaán!
Bölcsesség
Az életük során rengeteg tapasztalatot gyűjtöttek, amit igyekeznek minél előbb átadni. Arra is van egy tökéletes tanácsuk, ha megcsalnak bennünket, olvastátok már?
Őszinteség
Brutális. Kegyetlen. Viccesen őszinte. Egy igazi nagymama aztán nem köntörfalaz, ami a szívén, az a száján. A legnagyobb erényük bizony az őszinteség. De épp ezért imádjuk őket annyira. Biztos nektek is vannak olyan történeteiket erről, amiket felemlegetve még mindig jókat tudtok kacagni.
Konyhatündér
Sajnos még nem jöttem rá, hogyan csinálják, de a semmiből annyi ételt teremtenek az asztalra, hogy ha egy hétig ott ülnénk sem fogyna el. Persze ők próbálnak megtömni minket, mert ugye a szüleink éheztetnek.
A legfontosabb dolog azonban, amiért igazán hálásak lehetünk: a végtelen szeretetük. Köszönjük meg mindazt, amit kaptunk, amíg van rá lehetőségünk. Ha tehetitek, hívjátok fel a nagymamátokat, vagy öleljétek magatokhoz szorosan. A lényeg, hogy tudassátok velük, nem volt hiába a sok fáradozás, amit értetek tettek.
Köszönjük, mama!
