Ehelyett csak egy tipikus infós-nem infós pár hétköznapjaiba vezetlek be benneteket, és ezen a pár mozzanaton biztosan felkacagnak majd páran, akiknél hasonló a felállás. Persze, ezen változtatni is lehet, Viola múltkor be is avatott benneteket a részletekbe, hogy milyen is az, mikor a világ nyelvét, a kódolást tanuljátok.
Kódok, kódok mindenhol
Ha munka közben belestek a pasitok gépébe, csak krikszkrakszokat fogtok látni. Újra és újra lenyűgöz benneteket a tény, hogy ő ezeket érti.
Mi volt a munkában?
Megkérdezitek, és kaptok egy választ, amit nem értetek. Ilyenkor kicsit kamillázva néztek rá, hogy az a szövegtömeg, ami elhagyta a száját, hogyan lehet ennyire természetes neki, mikor egy mukkot nem értetek belőle. Mikor megkéritek, válaszoljon magyarul, készségesen összetömöríti a lényeget egy mondatban: kijavítottam egy csomó hibát. Csak én asszociálok ilyenkor egy pasira, aki egész nap radíroz?
IT viccek
Amiket soha nem értetek.
Nem is dolgozik
Ez így nem igaz, de úgy néz ki. Mereven bámulja a képernyőt, ez eltart pár óráig, majd üvöltve lecsap az asztalra és pár sorral megoldja a hibás algoritmust. Azt a diadalmámort, ami utána az arcán van, hát azt tanítani kellene a színitanodában.
Mindent online vezet
Találkozók, meetingek, születésnapok, programok. És mélységesen megvető pillantással ajándékoz meg, amikor a határidőnaplónak nevezett tárgyat ki meritek nyitni előtte. Az ő jelenlétében. Az okostelefonok világában.