Először is azért, mert olyan nem létezik, csak a mesében. Emlékszem, gimiben volt egy csaj, aki szakított a pasijával, mert „nem tudtak veszekedni.” Mindenki nézett rá, mint az őrültre, mindenki egy olyan pasira hajtott, akivel nem kell veszekedni, az ősi szerelmi mítosz miatt: nulla konfliktus = szuper kapcsolat. Pedig mennyire nem így van!
Én imádom a konfliktusainkat. Régen szenvedtem miattuk, mert azt éreztem belőle, baj van, most már néha mosolyogva vitatkozom, mert izgalmas a másik szemével látni a világot vagy ugyanazt a helyzetet. Kettő külön világ vagyunk, akik együtt alkotunk egy közöset. Ki mondta, hogy azok nem fognak ütközni?
Nem lépnénk új szintekre
Minden egyes komolyabb konfliktus után a kapcsolat új szintre lép. Felnőttebbek lesztek, okosabbak, mégis szegényebbek, mert rájöttök, mennyi mindent nem tudtok még. Bölcsebbekké váltok, kitágul a világotok, és más szemmel néztek a másikra. Erősebb lesz a kapocs köztetek, és minden stabilabbá válik.
Nem fejlődnék
A párotok olyan nektek, mint a tükör. Akár akarjátok, akár nem, meglátjátok benne nemcsak a jó, hanem a rossz tulajdonságaitokat is, ami segít abban, hogy korrigáljátok azokat, változtassatok, ha kell – saját magatokért is, nem csak a párotokért és a kapcsolatotokért. A kapcsolat krízisei benneteket is megdolgoztatnak, amiből hosszú távon csak jól jöhettek ki.
Bezárnám a határaimat
Így viszont kiléptek a komfortzónátokból, és kitoljátok a határaitokat. Megtudjátok, mit és mennyire bírtok, és higgyétek el, hogy olyan határokat léptek majd át magatokban, amit soha nem hittetek volna.
