Ez általában minden reggel így van, de vannak reggelek, mikor még súlyosabbá válnak a felkelés pillanatai, már-már skizoid állapotba kerültök, és még azt is elhiszitek, hogy ti nem is azok vagytok, akik, és különben sem ott vagytok, ahol, és főleg nem hétfő reggel van, mert még van egy hétvégés napotok. Ugye?
Összeszedtem pár hasonló gondolatot, melyek átsuhannak a felkelést ellenző agyatokon a súlyosabbik reggeleken, amik után mindig visszaaludtok.
Szóval most miért kell felkelnem?
Halványlila gőzötök sincs, hogy mi legyen a motivációtok a felkelésre. Fogalmatok sincs, miért csörgött az ébresztő hatkor. Hová kell odaérnetek? Hová…hová…ová…vá…áa…
Azt hiszem, képes vagyok 5 perc alatt elkészülni
Nem. Nem vagytok rá képesek. Mondjuk miután feleszméltek, hogy elkéstetek, lehet, hogy képesek lesztek rá.
Hol vagyok?
Szuggeráltok egy pontot a szoba másik végére bandzsítva, hogy: mondd meg, hol vagyok, és mit kell csinálnom. És egyszerűen Nem.Bírtok.Rájönni.
Szerintem ma tuti vasárnap van
Felriadtok, hogy el fogtok aludni, majd jön egy megnyugtató gondolat az agyatok mélyéről, hogy nyugi, semmi pánik, ma későig alvós nap van. Nem. Nincs. Hétfő van. Apropó, egy kis túlélő zenelista hétfőre jöhet?
Nem akarok gondolkozni!
Úristen! Nem elég, hogy fel kell kelnetek, de még azt is el kell döntenetek, mit vesztek fel! OMG! Ez nem lehet AZ a nap! Vissza kell aludnotok, hogy mikor újra felkeljetek, egy másik nap legyen.
Néhanapján beleférnek az ilyen kómás reggelek, ám a túl sok elalvás nem egészséges, akkor lehet, valamilyen betegség áll a háttérben, menjetek el orvoshoz, és vizsgáltassátok ki magatokat! Ha pedig eltolódott a biológiai órátok, egy szuper szundiedzéssel álljatok át az ideális ébrenlét-alvás egyensúlyra.
