Egyszerűen csak örülök, és igen, kicsit büszke is vagyok, hogy született ilyen magyar film, és ráadásul a hitemet is visszaadja abban, hogy haladunk. Jobb irányba. A sztori lényege ugye annyi, hogy két mozgássérült srác összebarátkozik egy mozgássérült gengszterrel, és ők is belegabalyodnak egy bizniszbe. Ez a keret, minden más pedig benne van: fogyatékosság, kerekes székes hétköznapok, élet. Három nagyon nyomós okom van még így trailer alapján is szeretni ezt a filmet.
Hiteles
A kerekes székesek a valós életben is azok, mármint a két srácra, Fenyvesi Zoltánra és Fekete Ádámra gondolok. Zoltánról már volt szerencsém több jót is hallani, egyszer egy előadásán is részt vettem, és nagyon remélem, hogy fogok még róla a jövőben is hallani hasonló okokból. Egy film nekem attól hiteles, hogy olyan szereplőkkel dolgoznak együtt, akik érintettek.
Örülök, hogy Tillának volt mersze a témához nyúlni
Jó, hogy végre van ember, aki nem fél körbejárni a kényesebb témát sem, és ízekre szedi, tanulmányozza, majd egy erős, szokatlan környezetbe helyezve bemutatja. Imádtam az ötletet, mert végre nem úgy volt bemutatva egy fogyatékosság, mint szánnivaló, sajnálatos dolog, hanem életszerűen, őszintén, nyíltan, ami egyébként is a valóság. Értsétek: csajoznak, buliznak, élnek. Még kerekes székesen is.
Nem féltek poénkodni
Úgy tűnik, a fogyatékosság kínálta poénforrásokat is jól kiaknázták, és ez nálam hatalmas piros pont. Erről én is írtam nektek, hogy miért fontos ez, és miért szeretek én is viccelődni a saját hallássérülésemből fakadó dolgokkal.
Még több Tillát, még több ilyen filmet kérek!
