Egyéb kategória

Egy százas zsepivel készültem – ilyen volt az első anyák napja az oviban

Élménybeszámoló az első hivatalos anyák napi ünnepségről, ahol a kisebbik gyerekem kispadra került.
vous - 2016.05.01.
Egy százas zsepivel készültem – ilyen volt az első anyák napja az oviban

Na jó, az eleje egy kicsit csúsztatás, hiszen 2012 júniusában született a fiam, így az első anyák napja már 2013-ban megvolt. Azt a bizonyos első anyák napját a fűben töltöttük az akkor még csak mászó csemetémmel, természetesen szelfi is készült (amiből egyébként azóta hagyomány lett, minden anyák napján lefotózzuk vagy lefotóztatjuk magunkat). De akkor miről is szól ez a cikk? Hát arról, hogy idén kaptam meghívót az első, hivatalos anyák napi ünnepségre. Ugyan a gyerekek a bölcsődében is készítettek ajándékot, de műsor nem volt, izgatottan vártam az ovis kort. Egyrészt imádom a bulikat, ünnepségeket, mindent, ahol lehet zsizsegni, a másik pedig, hogy vérbeli Oroszlán vagyok.

Nem tehetek róla, imádom, ha ünnepelnek, ha ajándékkal kedveskednek, de persze a legfontosabb, hogy irtó büszke vagyok a kölykeimre!

A meghívót egy héttel hamarabb megkaptuk. Az óvó nénik szépen megírták, a gyerekek meg kidekorálták a szívecske hátulját. Maga az ünnepség fél ötkor kezdődött, de már négy órakor ott kellett lenni, hiszen szép ruhába fel kellett öltöztetni a gyerekeket. Bálint imád szép ruhába öltözni, előző este együtt választottuk ki a szerelését.

Bora baba kispadra került

Forrás:
Séllei Lilla

Ami kicsit meglepetésként ért, hogy előtte megkérdezte az óvónő, ugye jön majd velem valaki, mert Bálint kistestóját nem hozhatom be az ünnepségre, valakivel maradjon kint a folyosón. Azzal érvelt, elvonná a figyelmet. Értem én, macerás egy hét hónapos kisbaba, de azért mégiscsak egy óvodáról van szó, ahol az előadás is kissé kötetlen. A nagyik több száz kilométerre vannak, még jó, hogy előre megbeszéltük, a mi pótnagyink, Kati néni is velünk tart, így ő ült kint a folyosón a kispadon Borával.

Az ünnepségnek nem kerítettek nagy feneket, de érthető is, hiszen kiscsoportos manókról van szó. A legelején a gyerekek bevonultak, megálltak a körben ülő anyukáik előtt, majd dalok és ölbeli mondókák következtek. (Érthető, hogy az ölbevétel fontos része volt az ünnepségnek, amit Bora akadályozott volna, bár itt jegyzem meg, volt két ikres anyuka is, és valahogyan ők is megoldották a két gyerek ölbe vételét.) A mondókák között voltak kifejezetten anyák napiak, de a mamik megismerhették a gyerekek által leginkább kedvelt dalokat is.

Potyogtak a könnyek

Forrás:
Séllei Lilla

A műsor egyébként rövid, de annál meghatóbb volt. A legtöbb anyukának szintén ez volt az első anyák napja, és vicces volt, hogy míg körben ültünk és a gyerekek bevonulására vártunk, mindenki azt tippelgette, mikor is kezd majd el sírni. Akadtak olyanok is, akik nem gondoskodtak papír zsepiről, de még a kezdés előtt a biztonság esetére feltankoltak a csoport készletéből.

Hullottak is a könnyek, voltak is nagy ölelések. Érdekes egyébként, hogy egy ilyen, csak anyákból álló közegben az ember mennyire nem palástolja meghatottságát, könnyebben felvállalja a könnyeit.

A legmeghatóbb az volt, amikor megkaptuk a saját kézzel festett cserépben pompázó virágot. Jövő hét pénteken apák napi ünnepség lesz az óvodában, érdekelne, vajon őket mennyire és hogyan érinti majd meg az esemény, de ez már egy másik cikk témája!

Ajánlott cikkek