A Bika lassú, igen, néha atomlassú, és a környezete rosszul viseli, ha mindig rá kell várni. Nyugodt természet, aki jól tűr, nehéz kihozni a sodrából, felbőszíteni majdhogynem lehetetlen. Ha mégis sikerül, vonuljunk fedezékbe. Ne akarjunk egy Bikát semmire se rávenni. Értsük meg, ha azt mondja, nem, az úgy is van. Eltéríthetetlen.
A Bika gyengéje a tulajdonlás, az evés és a pénz. Minden, ami az övé, azt le kell szépen törölgetni, leporolni hetente, ahhoz senki nem nyúlhat. Legyen az egy könyv vagy egy autó. Ebből kifolyólag nem díjazza, ha kárt okozunk a szeretett dolgaiban, leöntjük kólával az új üléshuzatot, eltörjük a kerti szerszámait.
A birtoklása kiterjed a szeretett személyre is. Megkérdőjelezni a hűségét, a megbízhatóságát, a „de ez biztos?" kérdésekkel biztosan megsértjük. Vegyük tudomásul, ha valamit megígért, megbeszélt, akkor az úgy van. Ne jöjjünk azzal, hogy közbejött más program, vagy bocsi, kések még fél órát.
És végül segíteni egy Bikának? Nem, köszöni szépen, ő független. Megszerzi, illetve megveszi, amire neki szüksége van, és ha majd kell segítség, szól. Ne nyomuljunk, ezt hagyjuk meg neki!
