Világ

„Nyilván az én szüleim is azt szerették volna, ha egyetemre megyek” – Suri Dominika viszont cukrászdát nyitott 19 évesen

Suri Dominika története előtt akkor is megemelném a kalapomat, ha csak most kezdődne: a 23 éves lány ugyanis saját vállalkozásként önálló cukrászdát vezet. A dolog szépsége, hogy mindezt 19 évesen kezdte – abban a korban, amikor a legtöbb fiatal még pályaválasztási kérdésekre keresi a választ. Like a boss című történetünk következik.

vous - 2016.05.22.
„Nyilván az én szüleim is azt szerették volna, ha egyetemre megyek” – Suri Dominika viszont cukrászdát nyitott 19 évesen

Dominika cukrászdája a hatodik kerület egy kis utcájában található, egy hatalmas parkolóház mellett. A többemeletes, szürke, rideg épület melletti üzlet alig pár négyzetméter – de annak minden négyzetcentijét belengi a személyesség. Érződik, hogy szerelemprojektről van szó – amikor belépek, kicsit úgy érzem, mintha valaki otthonába lépnék be.

Sütés-főzés – Like a boss

Domi eredetileg lakberendezőnek készült, de végül úgy érezte, a cukrászszakmában sokkal inkább önmaga lehet. A süteménykészítéssel eredetileg otthon, hobbi szinten kezdett el foglalkozni.

„A családomban mindenki nagyon házias, így ezt a vonást otthonról hoztam magammal. Mivel nagyon fiatalon, 17 évesen már elköltöztem otthonról, hamar rá lettem utalva a sütés-főzésre, hiszen egy tizenéves nem járhat mindennap étterembe, ha enni akar. Párkapcsolatom is volt, így késztetést is éreztem rá, hogy gondoskodjak a barátomról. Az otthoni kísérletezgetések során kiderült, hogy számomra a sütés a legjobb feszültséglevezetés, így egy cukrásziskola felé vettem az irányt, és onnan már nem volt megállás.”

Pályaválasztás – Like a boss

Forrás:
Kerepeczki Anna

A mai világban sok fiatal szenved attól, hogy bár határozott elképzelése van a jövőjét illetően, ha abban nem szerepel egy egyetem, a szülei bepánikolnak. A diploma megszerzését a legtöbb szülő receptre íratná fel a gyerekének, pedig nem ez az egyetlen lehetséges út a sikerhez.

Nyilván az én szüleim is azt szerették volna, ha egyetemre megyek. A legtöbb szülő szemében a papír jelenti a biztos jövőt. Nekem más elképzeléseim voltak.

Ilyen esetben a szülő vagy a gyereke ellen fordul, vagy támogatja a döntésében. Szerencsére nálam az utóbbi történt, mivel a szüleim tisztában voltak vele, hogy karakán lány vagyok, és úgyis azt fogom csinálni, amit én szeretnék.

Nem akartam a gimnázium után a fenekemen ülni, mert nem vagyok a hedonista, nemtörődöm élet híve. Rengeteg helyen dolgoztam, de mindig úgy választottam meg ezeket a helyeket, hogy valamilyen szempontból a javamat szolgálják. Ha egy fiatal nem tudja, mihez kezdjen magával érettségi után, akkor a saját példámból kiindulva azt javasolnám neki, hogy töltse hasznosan az idejét addig, amíg el tudja dönteni, mit szeretne csinálni – például tanuljon nyelvet, vagy keressen magának egy olyan ideiglenes munkát, amiből valamit profitálhat.

Úgy látom, a szülők fejében pozitívan változik az egyetemmel kapcsolatos gondolkozás. Egyre többen felismerik, hogy nem ez az egyetlen lehetséges út. Ha valaki mást képzel el magának, azt hagyni kell másban kibontakozni. Nagyon szép szakmák vannak kiveszőben, mert egyre kevesebb a jó szakember – és ez kár, hogy így van.”

Saját vállalkozás indítása – Like a boss

Forrás:
Kerepeczki Anna

Dominika élő példája annak, hogy diploma nélkül is lehet sikeres az ember, ha van elég ambíciója. A cukrásziskola elvégzése után az egyik legmodernebb budapesti cukrászatban töltötte a gyakorlatát, ahol nagyon sokat tanult a saját szakmájáról. Adja viszont magát a kérdés, hogy miért is indít egy ennyire fiatal lány önálló vállalkozást, ha alkalmazottként is azt csinálta, amit szeret.

„Azt hiszem, a személyiségemből adódó tény volt, hogy egyszer a saját magam főnöke leszek. Nagyon makacs vagyok.

Mivel sok helyen dolgoztam, nagyon sok rossz főnököt láttam. Sokszor éreztem azt, hogy egy üzlet jobban tudna működni, ha a főnök kicsit más hozzáállással kezelne bizonyos dolgokat.

20 éves voltam, amikor megelégeltem, hogy olyan helyen dolgozom, ahol pontosan látom a problémákat – és azt, hogy azokon hogyan lehetne változtatni annak érdekében, hogy jobban menjen a munka. Az is zavart, hogy a főnökök általában nem értékelték az alkalmazottaik munkáját, és csak a pénzt tartották szem előtt. Egy idő után kiveszett belőlem a lelkesedés, mert mindenhol azt éreztették velem, hogy bárki más dolgozhatna a helyemen. Azt éreztem, hogy hiába nyújt biztonságot a munka egy nagy cégnél, ha nem vagyok motivált.”

Céltudatos spórolás – Like a boss

Forrás:
Kerepeczki Anna

Dominikát az akkori barátja győzte meg róla, hogy nyisson egy saját üzletet. Ha ő nincs, nem biztos, hogy Domi bele mer vágni a dologba. Amikor viszont elhatározta magát, az iskola mellett dolgozni kezdett, hogy a munkával szerzett pénzből egy kis önálló tőkére tegyen szert.

„Voltam ruhabolti eladó, takarítottam, adtam ki lakásokat is. Sok mindent csináltam, és mindent félretettem, hogy aztán meg tudjam nyitni az üzletet. Ami a tőkét illeti, a nagy részét egyedül raktam össze, de nagyon sok segítséget kaptam a családomtól, barátaimtól és az ismerőseimtől. Ez elsősorban nemcsak anyagi támogatást jelent, hanem annál sokkal többet: segítettek pakolni, cipekedni, összeszerelni a bútorokat. Itt voltak, amikor szükségem volt rájuk.

Ami a pénzt illeti, összeszedtem valamennyit, ami nyilván nem volt elegendő egy cukrászüzlet nyitásához, ezért hitelre, részletfizetéssel vettem nagyon sok mindent. Amit pedig az üzlet hozott, azt az utolsó forintig visszaforgattam a vállalkozásba – egy forintot sem költöttem másra. Idén volt először, hogy azt éreztem, megérdemlem, hogy valamennyit magamra költsek a születésnapomon.”

Energiabefektetés – Like a boss

Forrás:
Kerepeczki Anna

Domi a saját születésnapjára egyébként nem tortát kért, hanem sült oldalast. A cukrászlány ugyanis nem édesszájú – a sütésben inkább azt élvezi, hogy másoknak örömet szerezhet vele. Hogy rengeteget dolgozik, az érződik: ottjártunkkor épp egy nagyobb tételes rendelésen dolgozott – és az alatt a rövid idő alatt, amíg beszélgettünk, két „elfelejtett” szülinap miatt egy-egy utolsó pillanatos tortarendelés is befutott hozzá. Látszik, nemcsak minden pénzét, de minden energiáját is a munkájára fordítja.

Nagyon sok ismerősömtől hallom ugyanazt a panaszt, ha be kell mennie dolgozni. Én soha nem éreztem tehernek, ha dolgoznom kellett, mert imádom a szakmámat. Nem kötelezettségként élem meg a dolgot, hanem kellemes időtöltésként.

Ennek az egyik hátulütője, hogy ez idáig hajlamos voltam túlhajtani magam, ezért nemrégiben kezdtem magamnak kijelölni bizonyos határokat. Most már igyekszem egy kis időt a pihenésre és önmagamra fordítani. Még meg kell találnom az egészséges egyensúlyt a munka és a magánélet között.”