Az első reklám, amiben nő kéri meg a férfi kezét…
A kínai étteremben egy vonzó fiatal pár ül, Andy és Claire. A pincér kihozza a szerencsesütiket, azonban csak Andy kap egyet, míg Claire kíváncsian figyeli, hogyan reagál a férfi. „ANDY, SZERETNÉK KÉRDEZNI VALAMIT” – olvasható a kis cetlin. A pasi erre eléggé szétcsúszik, nem érti, hogyan is szólhat személyesen neki egy szerencsesüti. Claire zavartan mosolyog, Andy még mindig nem veszi a lapot. A lány ekkor csillogó tekintettel letérdel, és előveszi a gyűrűt: a jelenetnek vége, a dezodor a stressztesztet kibírta, hiszen kimondottan női stresszhelyzetekhez igazították a szakemberek. És hát miért is ne lehetne a nő az, aki felvezeti, hogy szeretne összeházasodni szerelmével?
Az egyperces reklámfilm a The Bachelorette című amerikai valóságshow új évadjának szünetében került először képernyőre. A randizós reality egy picit a mi hajdani A Nagy Ő-nkhöz hasonlít (emlékeztek még Molnár Anikóra, ahogy válogatott a hódolók között?), vagyis a hagyományos patriarchális felállás helyett a nő kezébe helyez minden döntési lehetőséget: ő az, aki kiválasztja a jelölteket, randevúkat szervez, és adásról adásra dönt, kinek szeretne még egy esélyt adni. Tökéletes keret volt ez ahhoz, hogy egy régi, mára már kissé elavult hagyományt – a lánykérést – a feje tetejére állítson, és egy kicsit a 21. századi keretek viszonyában értelmezzen újra.
Ma már mást jelent a házasság, mint száz évvel ezelőtt
Mert hát miről is van itt szó? Hosszú évszázadokon keresztül a férfiak irányították a társadalmat, s a nő csupán tartozék volt: kezdetben az apa, majd később a férj tulajdona. A lányt az apa tartotta el, majd egy dinasztiákon átívelő, higgadt és bölcs döntést követően a férjre szállt ennek felelőssége, s az ehhez kapcsolódó jogok is. Szerelmi házasságok persze ezekben az időkben is léteztek, de nem két ember kompatibilitása volt a fő szempont, hanem a két család gazdasági és társadalmi szövetsége, amelyet a férfi és nő munkamegosztása, illetve a közös utódok érkezése pecsételt meg.
Nagyanyáink még nem igazán házasodhattak (pusztán) szerelemből, a 21. századra viszont elérkezett az az idő, amikor már a nő is szerezhet diplomát, dolgozhat főállásban, és bére is elviekben egyenlő a férfiéval, még ha jelenleg világviszonylatban a nő dollárja 75 centet jelent is csupán.
Akárhogy is: azoknak az időknek, amikor a nő eltartott volt, akit az apa után a férj vállalt fel, alighanem örökre vége.
Az ideális kapcsolat napjainkban két fél egyenlőségére épül, amelyben az anyagi terhek éppúgy kétfelé oszlanak, ahogyan a házimunka is. Ha pedig így áll a helyzet, ugyan mi szükség volna olyan archaikus tradíciókra, amelyek a régi, egyenlőtlen rendszerre épülnek?
Rendezvényszervező irodák nőknek, hogy a „férfikérés” izgalmas legyen
A Secret reklámja bizonyos értelemben nyitott kapukat dönget, merthogy a világ fejlett országaiban már egyáltalán nem számít radikális gondolatnak, hogy a nő kérje meg a férfi kezét. Oké, az íreknél több száz éve létezik a hagyomány, miszerint Szent Patrik napján a lányok is felhúzhatják párjuk ujjára a gyűrűt, illetve angolszász berkekben rég tradíció, hogy szökőnapon a nő is felteheti a kétségkívül minden ember számára – nemtől függetlenül – izzasztó kérdést: „akarsz örökké velem élni?”. De mi most nem erre gondolunk, ezek eddig is inkább a mókásnak szánt, bohém kivételek voltak, a népi kalendáriumban inkább megmosolyogták, mint elfogadták a „férjkérőket”, ez tehát semmi esetre sem maga a férfi és a nő közötti egyenlőség megvalósulásának példája volt.
A patriarchális kultúrában ma sem mindennapos, hogy a nő kéri meg a férfi kezét, de szerencsére már léteznek ellenpéldák szép számmal. Skandináviában, Ausztráliában, Új-Zélandon és az Egyesült Államokban több rendezvényszervező iroda hirdeti magát azzal, hogy nőknek is segít abban, hogy választottjuk kezének megkérése igazi romantikus – esetleg kalandos, akciódús, izgalmas, ki mit szeret – esemény legyen. Bérelhetők hoszteszek, akik sporteseményekre – például focimeccsekre – mennek ki vicces ruhákban, hogy a különleges alkalom mindkét fél számára emlékezetes maradjon.
És a gyűrű? Ennek szerepe is megváltozott!
A nagy amerikai esküvői portálok ezt a gondolatot egy lépéssel tovább viszik: ötleteket kínálnak arra, hogy gyűrű helyett mit kapjon a férfi, ami elkötelezettségét szimbolizálja. Régen, amikor csak – a fenti okok miatt – férfi kérhette meg a nő kezét, a gyűrű annak szimbóluma volt, hogy anyagilag független, készen áll a családalapításra, a felelősségteljes családapai szerepre, azonkívül a környezet felé jelezte: a nő elkelt, van már, aki őt kiválasztotta, felvállalja, felel érte. Számos feminista férfi és nő nem hisz abban, hogy ilyesfajta gesztusra szükség van akár az egyik, akár a másik fél részéről, ezért ők inkább egy kedves, személyre szabott ajándékkal kedveskednek párjuknak.
Sok nő órát, nyakkendőt, medált vesz a társának, de nem ritka az sem, hogy – függetlenül attól, ki kérte meg a másik kezét, vagy éppen együtt döntötték-e el, hogy összeházasodnak – mindketten megajándékozzák egymást.
Az ajándék természetesen lehet gyűrű is. „Közösen döntöttük el, hogy összeházasodunk, senki sem kérte meg a másik kezét. Úgy éreztük, az a legszebb, ha mindketten veszünk a másiknak ajándékot az alkalomból, és mivel mindketten szeretjük a gyűrűket, végül a gyűrű mellett döntöttünk – mondja Rachel W. Miller, aki több esküvői portálnak is dolgozik. – Fogalmam sincs, hogyan érzi magát egy férfi, amikor a párja eljegyzési gyűrűjére néz, de amikor én Eric gyűrűjét látom, amit én vettem neki, már értem, miért mondta, hogy büszkeséggel tölti el az én gyűrűm látványa: ugyanis én is nagyon büszke vagyok arra, hogy megvehettem neki ezt a gyűrűt az eljegyzésünk alkalmából!” – teszi hozzá Rachel.
Személy szerint nekem a közösen megbeszélt eljegyzés gondolata a leginkább rokonszenves opció, de egy dologban egyetértek a dezodorreklámot kiötlő céggel: akárki is teszi fel először a nagy kérdést, minden bizonnyal beleizzad a végére egy kicsit, hiszen az egész életünkre hatással lévő kérdésről van szó…
