Egy igazi VOUS-lányos interjúsorozattal ünnepeljük az első születésnapunkat, amiből az első részt már hétfőn el is olvashattátok. Viccesen, véletlenül jött úgy ki, hogy tegnap engem ismerhettetek meg, ma pedig éppen én mutatok be nektek valakit. Az interjúalanyom junior szerzőnk, Enci, aki még csak rövid ideje a csapat tagja, így kapóra jött nekem is ez a beszélgetés, hogy jobban megismerjem.

Forrás:

Hámori Zsófia

A bemutatkozódban szerepel, hogy mindig fiatalabbnak néznek a korodnál, mennyire zavar ez?

Sokáig nagyon zavart, mostanra már nagyjából megszoktam. Szinte mindig 16 évesnek néznek és a nálam öt évvel fiatalabb testvéremet idősebbnek hiszik. Ennek ellenére még most is néha előáll olyan helyzet, ami hidegzuhanyként tud érni. Nem is olyan régen egy pizzázóban a pincér azt hitte rám, hogy 13 éves vagyok. Ez azért már túlzás, de inkább nevetek ezeken.

Ehhez képest a személyiséged egyáltalán nem kislányos, sőt, kicsit megmondó típus vagy.

Bevallom, régebben nem mindig mertem ennyire nyíltan vállalni a véleményem, aztán ahogy felkerültem Budapestre, ez kitört belőlem. Nem durva módon, csak rájöttem, hogy minek rejtegessem a véleményem?

Enci VOUS-élményei

• Február óta a csapat tagja
• A kedvenc saját cikke, mikor titeket kérdezett meg arról, mit néztek meg először egy pasin
• Eddigi legnehezebb feladata: „Ez még csak most következik. Nagy kihívás lesz számomra a VOUS-lány-interjú, mert nem akárkivel készítem. Hamarosan meglátjátok, miről beszélek”.
• Eddigi legjobb élménye: „Mikor pár héttel ezelőtt egyik nap az én cikkem volt a legolvasottabb, ez egy nagyon pozitív visszajelzés volt számomra, nagyon jólesett”.

Te Debrecen mellől érkeztél a fővárosba, mennyire volt nehéz számodra a lakhelyváltás?

Eleinte nagyon honvágyam volt, ráadásul egy olyan egyetemre kerültem, ahol egyáltalán nem ismertem senkit. De végül hamar sikerült barátokra lelnem és nagyjából 2-3 hónap alatt megszoktam a fővárosi létet. Ma már az a furcsa, hogy mekkora csönd van otthon, mikor hazamegyek. Egy nagyon pici városból származom, ami Pest után szinte szellemvárosnak tűnik, és mikor ott vagyok, hiányzik a nyüzsgés.

Forrás:

Hámori Zsófia

Nagyon pörgős embernek is tűnsz, mi mindent csinálsz egyszerre?

Dolgozom egy recepción, három műszakban, ez már egy cikket is ihletett. Ez viszi el a legtöbb időmet. Mikor nem ott vagyok, akkor a VOUS-ba jövök, amit nagyon szeretek, mert baromi izgalmas. Emellett pedig van egy barátom, akivel próbáljuk kisakkozni, hogy mikor tudunk találkozni és együtt lenni.

Ennyire sűrű napirendbe hogy fér bele a lazítás?

A sok munka mellett a korai lefekvés és a sokáig alvás szinte esélytelen nálam. Számomra a kikapcsolódás általában az, hogy szórakozom. Mikor már nagyon sok volt a meló, fel szoktam hívni valakit, hogy „figyu, igyunk meg valamit, beszélgessünk”, azt hiszem, én így regenerálódom.