Még úgy is, hogy megtaláljátok a legmegfelelőbb krémet, és még azt is megoldjátok, hogy a hátatok közepe se maradjon ki a kenésből. Lássuk csak, mik azok a tipikus bosszúságok, amik minden nyáron kiborítanak a testápolós procedúra elvégzése előtt, közben, után.

Ez már maga egy trauma a nyári kánikulában. Nem elég, hogy még létezni is kell ekkora melegben, még kenjük is be magunkat? Egyébként Mariann írt nektek arról, hogy a testápoló csak egy cucc a sok közül, amire azt lehetne mondani, hogy inkább kenje mindenki vele a nyikorgó ajtót. Itt elolvashatjátok, mi szól a természetes kencék mellett, és mi is van tulajdonképpen egy testápolóban.

Az már alap, hogy testápolózás után csak álltok meztelenül a szoba közepén, szuggerálva a testápolótokat, hogy szíííí-vóóódj be, szíííí-vóóódj be. Nos, nem fog. A pakliban az is benne van, hogy elunjátok az álldogálást, vagy nem bírjátok ki a várakozást, és akkor vagy leültök, vagy felöltöztök, amikor is szembesültök egy másik szörnyen bosszantó ténnyel.

A ruhátok rátok tapad, és ha hozzáértek valamihez, akkor az csak imádsággal jön le, miliméterről miliméterre, és ez azért tud olyan bosszantó lenni, mint az izzadás, márpedig az izzadást is eléggé utálja mindenki. Ámde tételezzük fel, hogy nagy nehezen végre beszívódik, felöltöztök, elindultok a városba, mikor is jön a poklok pokla…

És ez nem ám sima izzadás, hanem a testápolós fajta, amikor krémessé válik az egész testetek, zsíros érzetetek lesz, olyan, hogy szinte ki lehetne sütni rajtatok a vasárnapi rántott húst. Ettől legszívesebben visítva kifutnátok a világból.