Tudom, a legtöbb ember számára a zabkása borzalmas dolognak hangzik, én is nagyon sokáig így voltam vele, így megértem, hogy szkeptikusak vagytok. Ennek ellenére úgy gondolom, adnotok kell neki egy esélyt, sőt, többet is, mert ez egy többször nekifutós kaja, elsőre nem biztos, hogy úgy sikerül, ahogyan nektek ízlene.
A zabkásával szerintem pont az a baj minden kezdő számára, ami a rizzsel: könnyen elrontható ételnek tűnik, sok tényezőre kell odafigyelnetek, és többször kell nekifutnotok, míg úgy készítitek el, ahogyan anyukátok – viszont zabkását kevesebb anyuka készít, így nem olyan magától értetődő, hogy milyen buktatói vannak.
Csak melegen áztassátok!
Merthogy áztatni kell, és nem is keveset, ha azt akarjátok, hogy ehető legyen. Örök kezdő hiba, hogy azt hiszitek, ha meglocsoljátok némi hideg tejjel, akkor már ehetővé válik. Nos, nem igazán, akkor ugyanis nem puhul meg kellőképpen, és ehetetlen fűrészporként élitek meg az első falatot. Ez nem müzli, nem is úgy kell enni. Helyette mindenképp forralt vízzel, tejjel öntsétek le és fűszerezzétek. Cukor helyett használjatok édesítőszert, és a fahéj is jó barátotok lesz.
A tökéletes állagot csak ti tudjátok kitapasztalni!
Lehet leves, kásás, kicsit rágós, pépes, az egész az ízléseteken múlik. Ha 50 g zabpehelyhez 3 dl tejet használtok, akkor kissé leves, nem annyira pépes zabkását kaptok, nekem ez pont megfelel. De turmixolhatjátok, kevesebb tejjel rágósabbra készíthetitek. Én túl pépesen már nem bírnám meginni, rágósan sem esne jól, de ismerek olyat, aki kifejezetten turmix formában szereti. Találjátok meg a nektek megfelelő állagot!
Javítsátok fel kedvenc finomságaitokkal!
A zabpehely csak az alap, rendkívül sokféleképpen ízesíthetitek. Gyümölcsökkel, fűszerekkel, fahéjjal, kakaóporral, amivel jólesik. Mindegyikkel más és más ízvilágot ad, nekem például gyümölcsökkel nem volt annyira szerethető, mint fahéjasan, de azzal viszont nagyon. Találjátok meg a nektek való ízvilágot, higgyétek el, zabkása és zabkása között óriási különbségek vannak!
