„Ez tartott vissza a lánykéréstől régebben” – a párterápián újabb titkok buknak a felszínre

Egy pár, egy terápia. Tartsatok velünk a Párterápia utáni monológok cikksorozatunkban, amiben kiderül, hogy mi történik Pannival és Danival, miután túlesnek egy „majdnem szakításon” és az első párterápián. Vajon sikerül kilábalniuk a kapcsolati válságból? A történet folytatódik, itt a hetedik rész.

Dani

Nem volt kedvem a múltkori alkalom után jönni ma párterápiára. Nem álltam készen arra, hogy beszéljek még arról, ami bennem maradt a múltkori alkalommal. Panni az egy hét alatt, ami a két terápia között eltelt, nem nagyon szólt hozzám, nagyon meg volt bántva, pedig belegondolhatott volna, hogy nekem sem könnyű.

Úgy éreztem magam, mintha vágóhídra mennék. Tudtam, hogy én leszek levágva. Tudtam, hogy felvágnak majd, és kiszednek belőlem mindent.

Fekete Kálmán: Női szív
Fekete Kálmán: Női szív
Forrás:
Alexandra

Aztán, amikor megint leültünk a fotelba, és megfagyott minden, tudtam, hogy valamit mondanom kell. A kevésbé rosszat választottam. Elmondtam, hogy engem nagyon zavar, hogy ennyire más Pannival a világképünk. Ő kicsit sznob. Én teljesen puritán vagyok hozzá képest.

Láttam, mennyire kikerekedett a szeme a sznob szó hallatán, a szemöldöke felszaladt, a szája elnyílt. A feje előrecsuklott, és a kezével bele kellett kapaszkodnia a fotel karfájába. Én jobb ötlet híján lesütöttem a szemem, és vártam, hogy elszabaduljon a pokol. Végül csak csendesen megkért, hogy ezt fejtsem ki. Meglepően könnyen ment.

Az utazásainkkal tudtam szemléltetni a köztünk lévő különbséget ezen a téren. Én bárhová elmennék nyaralni, potom fillérekért. Nekem jó a sátor, a természet közelsége, simán megmásznám a Kilimandzsárót, még ha az is az ára, hogy napokig nem látok majd fürdőszobát, és a személyi higiéniám nem áll a helyzet magaslatán. Nekem jó a nyár országon belül. Annyi szép dolog van Magyarországon, ahol nem voltunk még.

Ezzel szemben Panni mindig letorkoll, ha felvetem, hogy menjünk túrázni a Pilisbe, ő inkább Bükkfürdőre menne, de még inkább valamilyen drága egzotikus helyre. Nála a nyaralás a tengerpartnál kezdődik és az ötcsillagos szállodánál. Szereti, ha körülugrálják.

Én nem szeretném, ha a gyerekünk is olyan lenne, aki hozzászokik, hogy mindene megvan. Nem akarom, hogy sznob legyen, hogy könnyedén kezelje a pénzt, és ne küzdjön meg semmiért.

Túl sok ilyen gyereket láttam már, és cseppet sem kedveltem őket. Én azt szeretném, ha az értékrendje nem függne annyira a pénztől.

Ez tartott vissza a lánykéréstől is régebben, mikor feltűnt, Panni mennyire másképp működik ezen a téren, mint én. Valószínűleg az esküvő esetében is csak a csillagos ég lenne a határ, a nászútról nem is beszélve. Persze, azt már nem tettem hozzá, hogy biztosan felajánlaná, hogy ő fizeti az oroszlánrészét.

Én ekkor megszűntem bármire is reagálni. Átpasszoltam a labdát nekik, csináljanak a kapott infókkal bármit, amit csak akarnak. Nem akartam, hogy még többet szedjenek ki belőlem. Nem állok rá készen.

Forrás:
istock

Panni

Nem gondoltam, hogy ennyi minden számít, ha valakivel párkapcsolatban élsz.

A sznob szó olyan volt Dani szájából, mintha egy körfűrésszel belevágtak volna az agyamba. Fájt, és zúgni kezdett a fejem.

Nem vagyok sznob. Azt hiszem, ennyit nyögtem ki azután, hogy Dani hosszasan fejtegette, mennyire pénz- és luxusfüggő vagyok. Hogy mennyire rossz lenne a gyereknek, ha én lennék az anyja. Minden egyes szava csak ezt üzente nekem, és ez fájt.

A terapeuta megpróbálta oldani a helyzetet. Olyasmit magyarázott, hogy ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy Dani sznobnak tart, csak beszámol az érzéseiről. Nem érdekeltek Dani érzései. Nem érdekelt, hogy mit mond, és mit gondol. Elborított a vörös köd.

Daninak fogalma sincs, hogy milyen a viszonyom a pénzzel. El sem tudja képzelni, hogy számomra mit jelent elmenni egy ötcsillagos szállodába, és mit jelent az, hogy megengedhetem magamnak, hogy kiadjam azt a pénzt rá.

Azt sem tudja elképzelni, hogy gyerekkoromban hányszor voltam túrázni a házunkhoz közeli hegyen, szalvétába csomagolt szalámis kenyérrel, miközben apám azt magyarázta, hogy legközelebb a tengerhez megyünk.

Azt hiszem, a végén kiabáltam.

Aztán felálltam, és bevágtam magam mögött az ajtót.