Julie Hecht kutató és Brian Hare kutyaszakértő vállalkozott arra a feladatra, hogy kitalálják, mit is jelentenek a különböző viselkedéstípusok a kutyáknál.

Elég annyit mondanotok, hogy „SÉTA!”, a blöki máris csahol és önfeledt ugrándozásba kezd. A kutyák a többi állathoz hasonlóan különböző parancsszavakra taníthatók be. Úgymond a gyors feltérképezés technikáját használják, vagyis ahhoz, hogy kitalálják, hogy melyik parancsszó mit jelent, valamivel tudniuk kell azonosítani azt a szót. Ha kimondjátok, hogy séta és közben megfogjátok a pórázt, ők fejben összekapcsolják ezt a kijutással, ezért boldogok annyira a szó hallatán.

Az ásítás nem csak az embereknél ragadós. A kutyák pedig nagyon empatikusak a gazdájukkal. Gondoljatok csak arra, hogy ha a tesótok titeket nyúz, a kedvencetek máris a segítségetekre siet. Ha pedig egy síró kisbabát látnak az utcán, rögtön segíteni szeretnének rajta. Éppen ezért ásítanak rögtön utánunk: teljesen bele tudják élni magukat a helyzetünkbe.

A kisállatok nem túl boldogok, amikor mi ölelkezni akarunk velük. Hecht szerint ha a kutyáink stresszesek, azt három jelből is megtudhatjuk:

• elfordítják a fejüket onnan, ami éppen zavarja őket,
• a szemük fehér része látszódik,
• hátrahúzzák a fülüket.

Tehát amikor magatokhoz akarjátok szorítani és ő ezt nem szereti, akkor biztosak lehettek benne, hogy a három közül valamelyik tünetet fogja produkálni – idézi a szakértőt a Design Taxi.

A kutatások kimutatták, hogy a kutyák azok a megszelídített állatok, akik ha a gazdájukkal érintkeznek úgy érzik, mint amikor a kisgyerekek kapcsolatba lépnek a szüleikkel. Tehát a kutyusoknak is ugyanúgy szükségük van a védelemre, mint a kis totyogó gyerekeknek. Tehát mikor mögétek bújnak, azt jelenti, hogy nem érzik magukat bizonságban a helyzetben és a ti jelenlétetek nyugtatja meg.

Azért arra is kíváncsiak lennénk, mi zajlott le a kutyik fejében ezen a nekik szóló kortárs kiállításon.