Erdőben sétálni olyan, mint rádöbbenni, hogy van valami csodálatos dolog a világban és a természetben, amit nem könnyű szavakba önteni. Sétálni a fák övezte ösvényen, közel lenni egy mókushoz, őzhöz olyan érzés, mintha a természet megtisztelne azzal, hogy beenged az intim légkörébe.
Szerintem azért vágynak olyan sokan a Magas-Tátrába és Izlandra, mert ott például mindennél erősebben érezhetik azt, hogy a világ hatalmas, és többről szól, mint a szmogos világvárosokról. Mert szép Párizs, és szép London magyar szemmel, de az érintetlen tájaknak van egy sajátos mágiájuk: beszippantanak és békét lopnak a szívetekbe.
Ezt a hangulatot sikerült képre vinnie a 16 éves feltörekvő természetfotósnak, Jannik Obenhoffnak is, aki rengeteg időt tölt a természetben és szebbnél szebb arcát örökíti meg. Buja erdők, ezüstös víztükrű tavak, hófödte házikók köszönnek vissza a képeiről, amiktől azonnal kirándulni támad kedvünk.
Nézzétek csak, milyen csodásak:
