Az 1800-as években néhány amerikai férfi a gyűszű végét vágta le, így jött létre egy gyűrű, amit a kiszemelt, feleségnek való leányzónak adtak. Egy másik angol szokás nem tesz említést a gyűrűről, hanem egy darab aranyat vagy ezüstöt választottak kétfelé, amit a pár tagjai eltettek maguknak, majd egy pohár borral tették hivatalossá a frigyet.

Az eljegyzési gyűrű múltja egészen a 13. századig nyúlik vissza, ekkor Rómában III. Ince pápa bevezette, hogy a pároknak kötelező várniuk az eljegyzés és a házasság között, ezt az időt pedig a bal kézen viselt vas-, később aranygyűrűvel tették láthatóvá. Az a szokás, hogy bal kézen viselték a gyűrűt, állítólag a görög és római hitből ered, miszerint ott fut egy különleges véna, a szerelemé, azaz a „vena amoris”, közvetlenül a gyűrűsujjnál – írja a Woman’s Day.

Forrás: pexels

A gyémántot csak később kezdték használni kiegészítésképpen. Először egy ausztriai főherceg, Maximilián készíttetett ilyen gyűrűt, hogy elkápráztassa szerelmét. A köznép azonban nem ájult el ettől az attrakciótól, így a gyémánt nem volt az eljegyzési gyűrű része, csak a tehetősebb rétegnek, egészen 1930-ig, amikor a De Beers jól meg nem promózta. A De Beers cég gyémántbányákra bukkant Dél-Afrikában, így felfogadott egy New York-i reklámügynökséget, hogy alakítson ki megfelelő piacot a gyémántoknak. Az elképzelés az volt, hogy a gyémánt státusszimbólumként jelenjen meg a köztudatban.

Az 1940-es években született meg a New York Ayer reklámügynökség tollából az a szlogen, ami a gyémántot végérvényesen bevéste a köztudatba:

A gyémánt örök.

A reklámkampány arra ösztönözte a fogyasztókat, hogy megnézzék ezt a csillogó gyémántgyűrűt, és úgy gondoljanak rá, mint egy időtálló családi örökségre, ami generációról generációra száll. El kellett ugyanis hitetni az emberekkel, hogy ez egy különleges, ritka kő, amihez nem juthatnak hozzá könnyedén, ám ha mégis hozzájutnak, akkor értéket tartanak a kezük között. Mivel az emberek nem kereskedtek a gyémántokkal, hiszen családi ereklyeként tekintettek rájuk, a cégnek nem volt konkurenciája, és maga szabályozhatta a gyémánt árát.