Neo hatalmas szemeinek és hegyes kis füleinek tényleg nem lehetett ellenállni, de már az örökbefogadás napján kiderült, hogy nem egyszerű eset. Megállás nélkül a gazdija társaságában akart lenni, és senki mással nem érezte jól magát. Bár a fiatal srác szívesen töltötte vele az idejét, a fősuli és a munka miatt Neónak gyakran kellett egyedül feltalálnia magát a hátsó kertben.

Forrás:

Wolf Connection

De nem kellett attól félni, hogy unatkozni fog, hiszen hamar talált magának új hobbit! Előszeretettel ugrott át a kerítés felett vagy ásott alatta lyukat, csak hogy együtt játszadozhasson a szomszédok kutyáival. A lakók egy ideig barátságosan viszonyultak a váratlan vendéghez, de Neo inkább igyekezett távolságot tartani tőlük; nem nézett a szemükbe, sőt, még a nasit sem fogadta el. Az állandó szökések miatt a gazdi kénytelen volt folyton erősebb kerítést építeni, a kutya viszont mindig megtalálta a gyenge pontokat.

Forrás:

Wolf Connection

Amikor Neót már semmi sem állította meg, gazdája úgy döntött, elviszi őt egy menhelyre, amíg elő nem áll egy biztos megoldással. Az ajtón besétálva azonban rögtön neki szegezték a kérdést: „Ugye tudja, hogy ő nem egy kutya?” És ekkor végre kiderült, miért viselkedett különösen az állat. Neo ugyanis nem kifejezetten a kutyák családjába tartozik; ugyan megtalálhatóak benne a házi kedvencek tulajdonságai, nagyrészt inkább a farkasok közé tartozik. Ezért kerülte a szemkontaktust, és emiatt próbált mindig szökdécselni. Benne van ugyanis az ösztöneiben, hogy keresse a társait.

Forrás:

Wolf Connection

Miután fény derüt a titokra, a gazdi úgy döntött, Neo érdekében eljött a búcsú ideje. Felkereste a Wolf Connection farkasvédő központot, és megkérte őket, hogy fogadják be kis kedvencét. Az állat pedig már az első perctől kezdve jól érezte magát! Noha eleinte megpróbálták külön kennelbe zárni, ő rögtön talált módot a szabadulásra, és átszökött Mayához, a központ egyik lány farkasához.

Forrás:

Wolf Connection