Nektek törték már össze a szíveteket? Tudjátok, mikor a szomorúság és a csalódottság olyan erős bennetek, hogy szinte fizikai fájdamat is átéltek. De mégis hogy lehetséges ez? Mi zajlik le ilyenkor az agyunkban és a testünkben?

Helen Fisher, egy biológiai antropológus azt vizsgálta, mi játszódik le az ember agyában és testében, mikor összetörik a szívét. Úgy gondolja, ezek az emberek megtapasztalják páldául a szeparációs szorongást, ami az elválástól való félelmet jelenti. Megijeszt titeket, hogy aki eddig mindig veletek volt, most eltűnik. Fel akarjátok hívni a másikat, írni akartok neki, azt akarjátok mondani neki, hogy szeretitek, de már nem tehetitek.

„Szeretnék begyógyulni, de ehhez a te akaratod is kell” – Egy összetört szív nyílt levele a gazdájához
Tudtátok, hogy a szívek, ha beszélni tudnának, akkor olyan dolgokat mondanának, amiktől elakadna a szavatok? Ezek a dolgos kis műszerek a mellkasotokban most írtak nektek egy levelet. Az életről, a szerelemről, a hitről. Arról, hogy társak a bajban, a jóban. De ez rajtatok is múlik.
A teljes cikket ide kattintva olvashatjátok el.
Érdekes, hogy az agy vizsgálata során az derült ki, hogy az emberek pont ugyanúgy vágynak ilyenkor a másikra, mint bármilyen függőség során a függőség okozójára, például a drogra.
Gyakorlatilag sóvárogtok az exetek után, az pedig, hogy nem kaphatjátok meg, fizikai fájdalommal is jár.
Állandóan rá gondoltok, gyakorlatilag elvonási tüneteitek vannak, mint bármelyik másik függőség során. Ha ezt tapasztaljátok szakítás után, az azt jelenti, hogy még mindig őrülten szerelmesek vagytok a másikba, és megszállottan vágytok rá. Mert ahogy az alkoholistának az alkoholról, a ddrogfüggőnek a drogról, úgy a szerelmes szívnek is nehéz leszoknia a szerelemről.