Ma már (sajnos) szinte többet beszélünk a barátainkkal írásban, mint szóban. Gondoljatok csak bele, a ti telefonotok hányszor „pittyeg” egy nap? Szerintem biztosan többször, mint amennyiszer csörög… Na, de ahogy a szóbeli kommunikációban, úgy írásban sem mindegy, hogy mit mondunk és hogyan. Úgyhogy csetkirálylányok, készüljetek: most jön egy kis netikett!
Jogosan merülhet fel a kérdés: mégis mi az a netikett? A netikett a hálózati kommunikáció általános illemszabályait foglalja össze. Mert bizony ilyenek is vannak! Én most bele is olvastam ezekbe, és elhoztam nektek a legfontosabb irányelveket a csetbeszélgetésekre vonatkozóan, hogy értsétek, miről is beszélek:
Nos, valljuk be, ezekre azért elég ritkán figyelünk oda, főleg, ha valamit gyorsan szeretnénk közölni a másikkal. Most őszintén, ki figyel ilyenkor a karakterszámra vagy arra, hogy a vessző után is tegyünk szóközt?
VOUS-teszt: Mennyire vagytok képben az alapvető illemszabályokkal?
„A legalapvetőbb illemszabályokkal – reményeink szerint – tisztában vagyunk. De vannak helyzetek, ahol az előírások nem feltétlenül evidensek számunkra, és persze vannak olyanok is, amelyek korábban kőbe voltak vésve, napjainkban azonban már kissé elavultnak számítanak, így modorossá tehet bennünket a használatuk. Összegyűjtöttünk nektek néhány példát, amivel letesztelhetitek, hogy mennyire vagytok képben.”
A tesztet itt találjátok.
De a netikett kitér egy másik fontos pontra is, a rövidítésekre. Lehet, hogy ezzel egyedül vagyok, de én például nem nagyon szoktam rövidíteni – most már. Azonban mikor az MSN hódított, szinte mindent rövidítettem, amit lehetett. Mivel ez a netikett szerint teljesen elfogadott, a VOUS-lányok segítségével összegyűjtöttem azokat, amiket talán ti is használtok.
Így tehát arra jutottam, hogy a netikett szabályai folyamatosan együtt változnak a korral, a technikával és a generációkkal. Ezeket gyakorlatilag nem is kell tanulnunk, hanem csak úgy jön belőlünk, pláne a fiatalabb generációknál. A húgom például még csak 11 éves, de olyan rövidítéseket használ, és olyan trükköket tud a Viberen – ahol csoportosan beszélget a barátnőivel –, hogy még én is meglepődök. Szóval azt gondolom, hogy pár általános alapszabályon túl mindenkinek saját „szabályai” vannak.
Mindenkinek van egy sajátos csetstílusa, és mindenkinek van egy gyenge pontja, amitől a falra mászik.
Melyik VOUS-lány mitől mászik a falra csetelés közben?
Violát a pontok és a sok szmájli vagy matrica borítja ki
„Pont a sorok végén – azt mindig olyan agresszívnak érzem. Ha pedig randizásról van szó, nálam az a srác kioffolódik, aki matricákat vagy túl sok emojit küldözget.”
Apropó, honnan is erednek az emojik?
Minden 1982-ben kezdődött. Scott E. Fahlman, a Carnegie Mellon Egyetem professzora ekkor használt először szmájlit. Ő írt ugyanis a kettőspont, a kötőjel és a zárójel segítségével a világon először vigyorgó fejet egy levélben. Először csak komolytalan dolgok jelölésére használta, ami főként a számítástechnikához értő személyek körében volt népszerű, mára pedig már a világhálót, valamint a telekommunikációt is meghódították az emojik.
Emcsi úgy érzi, inkább ő maga a zavaró tényező
„Én például nagyon sok mindent elírok (a műköröm miatt). Ezen kívül a diszlexiám miatt adódnak problémák, d helyett b, v helyett f és hasonlók. Így engem semmi nem zavar, én magam vagyok a zavaró tényező.”
Annának soha ne írjátok, hogy OK
„Engem az OK válasszal az őrületbe lehet kergetni. Én csak akkor használom, ha mérges vagyok valakire, vagy besértődtem. Az OKÉ a megfelelő É-vel!”
Csak óvatosan, ha Jucit bevennétek egy közös beszélgetésbe
„Én attól megyek a falnak, amikor valaki mondjuk egy munkahelyi csetben vagy egyetemi feladat miatt létrehozott csetben elkezd sztorizgatni olyanról, ami rajta kívül senkit nem érint és nem érdekel. Mindenki elolvassa, de nem reagál senki. CIKI.”
