Nagyon sokáig azt hittem, mindenki úgy látja a betűket, számokat, hónapokat és a többit, mint én. Hogy a g betű lila, a péntek kék, a 4-es szám zöld, sőt, ezeknek a fejemben megvannak a saját tulajdonságaik is. Gondoltam, olyan ez, mint a szeretet vagy a szomorúság; látni ugyan nem látjuk, de mindenki tudja, milyen érzés.

Hogy ez pontosan mitől van, nehéz megmondani. A dolog lényege az, hogy az egyik érzékszervünk rögtön beindít egy másikat, így szavakhoz, számokhoz és/vagy hangokhoz ízeket, színeket, tulajdonságokat társítunk – de nem direkt, ez csak úgy jön magától, és sosem változik. Nem kell bemagolni, direkt nem lehet előhívni, és mindenkinek más. A legtöbb szinesztéziás általában nem is tudja, hogy az, mert ez természetes dolog nekik; mióta csak az eszüket tudják, ilyen számukra a világ.

Alvásbénulás: az éjszaka félelmetes lidérce

„És akkor kipattan a szemem, a szívem őrülten zakatol. Ébren vagyok? Álmodom? Mi történik velem? Hol vagyok? Fekszem az ágyamban. De miért nem működik a kezem, a lábam? Mi ez a szörnyalak az ágyamnál? Rám hajol, érzem bűzös leheletét! Nem tudok menekülni, csak a szemem csukhatom. Nem mozdul a kezem, nem mozdul a lábam. Mi történik velem?”

A cikk folytatásáért kattintsatok ide!

A szinesztéziának akad jó néhány típusa, ezért érdemes átfutni rajtuk, hogy kiderüljön, nektek van-e, és ha igen, melyik. A leggyakoribbnál a betűknek, számoknak saját színük van, amit a fejetekben láttok, függetlenül attól, hogy milyen színnel vannak leírva. Sőt, nem is kell leírva lennie, elég, ha gondoltok rá, és máris látjátok az árnyalatokat. Ez mindenkinél más, de azért akadnak nagy hasonlóságok: sokaknak az a betű piros, az s pedig sárga. Ezek nálam is stimmelnek, aztán ott van a vasárnap, ami vörösesbarna, vagy a h betű, ami fehér.

Ilyenkor akár a hangmagasságtól, hangerőtől, sőt szinte bármitől függően lehet színe egy hangnak. Így fordulhat elő, hogy valaki egy-egy dalnál különböző árnyalatokat lát maga előtt, de van, hogy sokszor a telefon csörgésének vagy az ajtó csukódásának is megvan a saját színe.

Van az a típus, amikor a különböző betűk, számok, de akár napok vagy hónapok személyiségjegyeket kapnak. Én például még a zongoraórákon vettem észre, hogy a különböző hangokhoz tulajdonságokat társítok; így alakult ki, hogy a G-t kedvesnek, a C-t pedig kicsit önteltnek tartottam.

Aztán ott van az, amikor a kimondott szavaknak, hangoknak saját ízük van. James Wannerton kutató is tapasztalta magán ezt, és elárulta: ha valaki kimondja például az f hangot, szörpízt, míg ha az l hangot, akkor mentolt érez.

A mentális jelenség kifejezés kicsit ijesztővé teszi a dolgot, és azt az érzetet kelti, hogy ez valami betegség; de nyugi, erről szó sincs! Elég sok ötlet merült fel arra, vajon miért alakul ez ki egyáltalán: például hogy gyerekként a betű- és számkártyákon ezek színesen voltak írva, és berögzült. Konkrét okot nem tudunk, de rengeteg szuper előnye van a dolognak. Sokan így emlékeznek jobban a tanulásban, mások pedig a művészetben használják.

Egy Kaylee nevű művész például dalokat fest meg a szinesztéziája segítségével, amiket az Instájára is feltöltött.

Celine Dion – Because you loved me

My Chemical Romance – Teenagers

Owl City – Fireflies

Nem tudjátok eldönteni, hogy szinesztéziások vagytok-e? Töltsétek ki ezt az (angol nyelvű) tesztet, és kideríthetitek!