Vagy ufó-keringésirendszerem van, vagy nem tudom, de vannak fázisok, amikor az sem tud felmelegíteni, ha tíz liter forró teát iszok meg, és gyanítom, az se segítene, ha tüzes vaskályhát ölelgetnék. Ilyenkor gyakorlatilag egy didergő gyapjúgombócnak tűnök, ami eléggé viccesen néz ki, de egyáltalán nem kellemes. Hol van ebben az a béke és nyugalom, ami a filmekben?!

Tényleg. Úgyhogy azt élvezzétek ki. Az Insta-fotót is ekkor lőjétek.

Füstölni kezd a fejetek, kipirosodtok, lehámoztok magatokról mindent, és a végén már a takarót is bontogatjátok. Nem arról szól ez a takaróban kucorgósdi, hogy a hőmérséklet PONT jó és a tea is PONT jó? Aztán mikor már minden porcikátokat átjárta a forróság, akkor beüt a kóma fázis, és csak így meredtek magatok elé. Ezek közül a tippek közül azonban néhány ebben az esetben is segít!

Pontosabban, megesik veletek az ÖSSZES baleset, ami kanapén megeshet: leöntitek magatokat valamivel, apró falatok tűnnek el a pokrócotokban, és ha arrébb szeretnétek helyezkedni, az milliméterről milliméterre történik. Vagy sehogy. Ergo, egy idő után érzéketlenné válik valamelyik testrészetek.

Szabály, hogy csakis akkora takaróval kezdjetek vackolódni, ami jóval nagyobb nálatok. Máskülönben valamitek mindig kilóg, ami eléggé idegesítő, mert beszökik a hideg, így olyanok lesztek, mint egy félig kiolvadt husi. 

És ez azért olyan nagy baj, mert mikor becsomagoljátok magatokat, lekuporogtok, akkor jut eszetekbe, hogy valamit kint hagytatok, ráadásul nagyon-nagyon pisilnetek kell. MOST.