Egyéb kategória

2017 a tökéletlenség éve – ezért nem fogadok meg semmit!

Ha belenézek a tükörbe most, akkor a 2016-os arcom merőben más, mint a 2015-ös arcom volt. Jött egy váltás. Valami másabb lett. Tudom, hogy mindjárt 2017-be lépünk, és azt is tudom, hogy nem fogadok meg a következő évre semmit. Vagyis de, fogadom, hogy nem fogadok meg semmit.

vous - 2016.12.30.
2017 a tökéletlenség éve – ezért nem fogadok meg semmit!

Megjelentek az első mélyebb ráncaim, és egy ideig vacilláltam azon, hogy ez vajon baj vagy nem. Huszonnyolc vagyok már, és ezt a tényt kerülgetni gondolatban pont olyan, mint amikor a macska szaglássza körbe a forró ételt:

óvatosan teszem!

Óvatosan teszem, mert ugyan azt vallom, hogy a ráncok szépek, azért először szembesülni velük a saját arcodon, az azért elég meredek. Tényleg nincsen szebb annál, mint amikor egy öreg néninek a mosolya nyomán barázdált lesz az egész arca, és olyanná válik, mint a többszáz éves fa gyűrűje. Tudjátok, mint amikor leszeletelik a fatörzs egy lapját, és rácsodálkoztok, hogy az évgyűrűi milyen sűrűek és szépek.

Egyetlen kortyot sem

Egyetlen kortyot sem
Forrás:
Alexandra

Míg a fák évgyűrűi egyszerűen csak évről évre nőnek, sokasodnak, növekednek, addig a ráncokat – részben – mi véssük az arcunkra. Döntésekkel. Veszett fejsze nyele típusú fogadalmakkal, amelyek nagy részét szilveszterkor és mások nyomására hozunk meg, vagy valamilyen fura indíttatásból, csak mert valamilyen béna, torz üvegen át nézzük magunkat.

Emlékszem, tinédzserkorom óta a szilveszter arról szólt, hogy magas elvárásokat támasztottam a következő évvel szemben. Olyanokat, hogy végre lefogyok, és megvehetem azt a kockás rakott szoknyát, ami akkoriban narancssárga, pink és sárga színekben volt menő.

Örökké elégedetlen voltam és ez évről évre így ment: fogytam és fogytam, de sosem volt elég, sosem fértem bele az áhított trendbe. Pedig utólag látom, helyre kis jó csaj voltam, rengeteg gátlással, amik miatt behúzott hassal jártam társaságban, és eléggé utáltam, hogy széles a testem, oldalról meg túl keskeny.

Szóval, én idén nem fogadom meg, hogy fogyjak.

saláta étel fogyókúra

Csak enni és enni – ennyi a fogyás igazi titka

Eddig minden fogyással kapcsolatos cikk arról szólt, hogy mi a helyzet azokkal a fránya kalóriákkal. Nos, ez most sem lesz másként, csak mi nem le-, hanem rábeszélni szeretnénk titeket az evésre!

Kurvára nem fogadom meg azt sem, hogy nem beszélek csúnyán, mert az nem nőies, meg mert nem illik. Pedig az a helyzet, hogy néha tényleg olyan vagyok, mint egy ordénáré kocsis, aki isteneset szitkozódik, ha a lova kidöglik.

Ez van, néha elgurul a gyógyszerem, de inkább nézzenek rám emiatt csúnyán, mintsem magamba fojtsak bármit is. Ettől függetlenül még mindig elszégyellem magam, ha kiszalad a számon egy bazdmeg. Bazdmeg.

Forrás:
Depositphotos

Azt sem fogadom meg, hogy türelmes leszek mindig és mindenkor, mert az képtelenség. Szóval előfordul majd, hogy rákiabálok pár hallóra az utcán, mert szerintem túl bunkón áll hozzá a hallássérülésemhez. Pedig erre eddig kínosan ügyeltem, hogy ne tegyem, de arra jöttem rá, hogy több energia megy el rá, mint kéne. Jóval több.

Nem fogadom meg azt sem, hogy beolvadok a többségbe, mint tinédzserkoromban, amikor ez még erény volt.

Csak elengedek, továbblépek, önazonos maradok, tartalékolom az energiát valami másra. Valami fontosabbra. Felállok bárhol és bármikor, ha fárasztó a kommunikáció, és kimondom, hogy ne haragudj, szájról olvasok, mára elfáradtam, nem értek semmit. Aztán hazamegyek és alszok egy jót. Akár este kilenckor is.

Nem fogadom meg, hogy mindenhol ott leszek, csak mert félek, hogy lemaradok valamiről. Nem veszek részt olyan programokon, amelyek nem érdekelnek, és nyugodt lelkiismerettel kuckózom be az otthonomban két álló hétig, csak mert jólesik egyedül lenni.

Nem fogadom meg, hogy úgy viselkedek majd, hogy bárki is büszke legyen rám, mert magamnak kell büszkének lennem magamra. Nem igazodom más kéréséhez, más elvárásához, mert pont elég nehéz feladat a magam elvárásaihoz igazodnom.

Nem fogadom meg, hogy tökéletesebb leszek, mint az előző évben, jobb, ügyesebb és többet érek el, mint eddig, mert jó leszek én tökéletlennek is.

Jó vagyok én morgósan reggel, amikor a napfény a legnagyobb ellenségem. Jó vagyok picit macskásan, belassultan, amitől mindenki falra mászik. És tudjátok, mit? Szerintem jó vagyok akkor is, amikor egész nap csak a paplan alatt gubbasztok a kimerültségtől, és áll a mosatlan a konyhában. Mert ilyen is van.

a bazdmeg ötven árnyalata

A bazdmeg ötven árnyalata – Érzékenyebb a szájleolvasó szenzorom a csúnya szavakra

Annyira erősen megérzem, ha vita van, még úgy is, hogy nem hallok semmit belőle, és fogalmam sincs, miről van szó. Olyankor a levegő sűrűbb és forróbb lesz. A szemöldökök összecsúsznak, megjelenik köztük a dudor és a két függőleges vonal. A tekintetek acélosabbak lesznek, szúrósak, a szájak összepréselődnek, az artikulációk feszesebbekké, pattanósabbakká válnak, bennem nőni kezd a feszültség.

Majdnem olyan ez, mint amikor a kisgyerek nem érti, miről vitatkoznak a felnőttek, csak érzi, hogy valami nincsen rendben. Az mindegy, hogy csak ártalmatlan vitáról van szó, a látvány félelmetes.

Jó vagyok akkor is, amikor alapvető dolgokat kérdőjelezek meg magamban, ha türelmetlenül felemelem a hangom, mert valaki felbosszant, ha röfögve nevetek, ha hisztizek, mert valami nem úgy megy, ahogy akarom, vagy csak mert a toll a szekrényen nem ott van, ahol lenni szokott, vagy ha érdeklődés nélkül figyelek valakire, mert nem fog az agyam a nap kellős közepén. Jó vagyok akkor is, amikor csúnyákat gondolok másokról, mert az elmúlik, egyébként is lelkifurkám van tőle mindig.

Szóval, én idén abszolút a tökéletlenségre hajtok. A 2017-es év az abszolút tökéletlenség éve. Na, mit szóltok? Velem tartotok?

Illetve azt azért fogadom, hogy énekelni csak zárt ajtók mögött fogok, porszívózás közben. Azzal jobban jár az emberiség!

Ajánlott cikkek