Léteznek a világon gyönyörű helyek. És léteznek olyan helyek is, amelyeket a megfelelő nézőpontból fényképezve, egy kis (?) utómunkával egyenesen káprázatossá lehet varázsolni. A fotók aztán régebben plakátokra, katalógusokba, magazinokba, tankönyvekbe kerültek, a Windows-háttérképünkké váltak, ma pedig a bloggerek, Insta-celebek állandó hátterei. Nem csoda, ha azt érezzük, egyszer az életben el KELL jutnunk oda. A végeredmény: brutális csalódás.
Az internet tele van olyan listákkal, amelyek a világ leginkább túlértékelt látnivalóit, úti céljait sorakoztatják fel. Nem véletlenül: sokszor él egy kép a fejünkben egy-egy helyszínnel kapcsolatban, amelyet nem update-elünk, mert nem volt rá szükségünk. Ezért lehetséges, hogy ha csak a 20 évvel ezelőtti tankönyvekből ismerjük a gízai piramisokat, akkor valószínűleg kicsit kopott, de még pompásan az ég felé meredő építmények képe él a fejünkben, eszünkbe sem jut, hogy ezeknek a felét már valószínűleg elhordták.
Ahhoz, hogy ne érjen benneteket csalódás, érdemes az úti cél kiválasztása előtt elolvasni néhány fórumot, rákeresni amatőrfotókra, -videókra, és ez alapján dönteni, hogy befizettek-e az útra, vagy sem.
Átnéztem néhány listát, amelyek szerint a következő úti célokat értékelik túl:
Megkérdeztem a VOUS-lányokat is, nekik mi okozta eddig a legnagyobb csalódást az utazásaik során. Íme a válaszaik:
Stonehenge = kis kavicsok
Szerkesztőnk, Engel Nóri imádja Angliát, teljesen elfogultan szeret mindent, ami angol – ő kérte, hogy Detti London ihlette sminket készítsen neki –, még a kajájukat is, ami azért tényleg megdöbbentő. Nagyon várta, hogy láthassa a világ egyik legismertebb kőépítményét, amely a Wikipédia szócikkében a „monumentális” jelzőt kapta, meg a művészettörténet-órákon is többnyire így tanultunk róla, és a régi Windows-háttérkép is beleégett a retinánkba, na. Egy fél mondattal később viszont már ez olvasható: „Stonehenge mai állapotában jórészt romos régészeti bemutatóhely, a világörökség nyilvántartott helyszíne.” Hát, végül is ők figyelmeztettek.
„Alig vártam, hogy az egyik utam során lássam ezt a nagy (?!) kőhalmazt. A buszunk egyre csak közeledett a helyhez, az idegenvezető izgatottan mondta, hogy már láthatjuk is a buszról, én pedig tátott szájjal kerestem – egy kis túlzással – egy Eiffel-torony nagyságú dolgot. Nos, elárulom, alig látszott a buszról, olyan picike volt. Teljes csalódás, a kőhalmaz kaviccsá cseperedett a szememben. Megérinteni természetesen nem lehetett, sőt, úgy igazán a közelébe sem tudtunk menni, mivel el van kerítve. Persze, tudom, a világörökség része, így aki teheti, nézze meg, de ezerszer jobb dolgai is vannak az angoloknak.
Hogy ne csak rosszat mondjak: a fű valóban olyan zöld, mint a képeken, nem retusálták!)
Gízai piramisok = nyomor
A gízai piramisok évezredek óta vonzzák a turistákat. A gízai piramisok közül Hufu (Kheopsz) piramisa az ókori világ hét csodájának az egyike, így az ember lánya azt gondolná, hogy rendkívül nagy becsben tartják őket. A VOUS pszichológus szakértőjét, Lucát nem is a piramisok látványa, hanem a körülöttük lévő szegénység döbbentette meg a legjobban.
„Maguk a piramisok szép nagyok, kicsit romosak – bár elég régiek, szóval szabad nekik –, de az a nyomor, ami körülveszi őket… Oké, egy része érthető, nincs tető meg ablak a házakon, mert úgysem esik soha, de ettől eltekintve is óriási a szegénység.”
15 év, 40 ország: pszichiátrián is önkénteskedett a világjáró magyar lány
Önkénteskedett Srí Lanka-i pszichiátriai osztályon és balinéz óvodában, aludt barlangban, átvészelt egy hurrikánt – Gáspár Fanni az utazásba első külföldi útja során, Párizsban szeretett bele, 11 évesen. Tíz évvel később vágott bele egyedül első nagy kalandjába, amikor két egyetemi tanév között egy amerikai nyári táborban dolgozott, azóta pedig 40 országot pipálhat ki a térképen.
A cikket ide kattintva olvashatjátok tovább.
Bibione = koszos tengerpart, semmi kék víz
Úgy tűnik, a VOUS-lányok közül Andi és férje a legfelkészültebbek, ha utazásról van szó. Mikor kinézik az úti célt, bevetnek egy trükköt: nem profi fotósok képeit nézegetik és álmodoznak vadul, hanem amatőrvideókkal készülnek fel a helyi körülményekre. A valóság azonban még így is volt, hogy fejbe vágta őket.
„Tipikus csalódás az olasz tengerpart volt. Amikor életemben először láttam tengert, akkor Bibione üdülővárosában voltunk, és hát nem OLYAN volt. Koszos volt, kavargott a sárgás homok, semmi kék víz. Persze aztán felfogtam, hogy nem mindenhol fehér homokos a part, és nem minden néz ki úgy, mint Bora Bora a képeslapokon.”
Bokodi-tó = hőerőmű és szemét
A Bokodi-tóval kapcsolatban azért sincsenek illúzióim, mert valamiért rákeveredtem néhány fórumra, ahol a tóról írtak. A képek és a beszámolók alapján le is húztam a nem létező bakancslistámról a tavat, amelyről egyébkét tényleg gyönyörű képek készülnek. Fotósunk, Anna Bokodon lakik, nem messze a tótól, készített is egy fotósorozatot a környék szépségeiről.
„Sokaknak nagy csalódás lehet a Bokodi-tó, hiszen az összes róla készült fotó egy szögből készült, és nem tudják, hogyan is néz ki valójában maga a tó. Ráadásul, ha abból a szögből nézzük, pont látszik az oroszlányi hőerőmű és a füstölgő kéménye, ami kiábrándító lehet, főleg, mert sokan kiretusálják a képről… (Én ezen mindig felháborodok!)
Hiába van nagy turisztikai forgalma a tónak, sajnos a tó környéke és az út, amin oda lehet jutni, nem valami szép látvány.
Az Oroszlány és Bokod között található tó környékén olyan emberek élnek, akik nem engedhetik meg maguknak, hogy a városban vagy a faluban lakhassanak. Illetve sokan a tó környékét használják illegális szemétlerakónak, ami szerintem felháborító. Tudom, egyik településnek sem érdeke, hogy tiszta legyen a tó környéke, pedig ha már ennyire népszerű, kitalálhatnának valami megoldást, hogy mindenki jól járjon.”
Utazás, szabadság, önismeret – interjú a Wanderlust bloggerével
Komjáti Viktória már nem számolja, hány országban volt, de megjárta stoppal Izlandot, Marokkót, Grúziát, és beköszöntött már pár nyugat- és dél-európai országba is. Utazós blogja azért annyiban különlegesebb kicsit a többinél, hogy lelke van. Az ember nemcsak azt kapja az olvasott sorokkal, hogy milyen szép a világ, hanem azt is, hogy milyen hatással van az emberre.
A cikket ide kattintva olvashatjátok tovább.
Voltatok ti is olyan helyen, ahol csalódnotok kellett, mert a fényképek alapján nem úgy képzeltétek el, mint amilyen a valóság volt? Ha igen, kommenteljetek, szívesen összegyűjtjük őket egy következő cikkben.
