Az úgy volt, hogy abban az időben még nagyon kezdő konyhatündér voltam, és feltettem főni a zacskós rizst a tűzre vízben, én meg elvonultam tanulni a nappaliba. Nem tudom, mi lehetett a baj, vagy a tananyag volt túl érdekes, hogy belemerültem, vagy a konyha volt túl messze a nappalitól, de teljesen kiment a fejemből, hogy én éppen egy főzési projekt kellős közepén vagyok. Egészen addig gyanútlanul ücsörögtem a kanapén, míg a nappaliban vágni nem lehetett a füstöt.

A rizs ugyanis olyan sokáig párolódott, hogy a víz eltűnt az edényből, a hő pedig lángra lobbantotta a műanyag zacskót. Szénné égett a rizs, az edény is kukában végezte, én pedig hetekig kávézaccot és szódabikarbónát tartottam a konyhában, hogy semlegesítse az égettműanyag-szagot. Komolyan féltem tőle, hogy örökre a lakásban marad az a szag. Azóta se csináltam zacskós rizst.

Amikor a konyha kiakad – levél a gazdához

Oké, eddig bírtam. Most jutottam el arra a pontra, hogy egy kis padlón hagyott tintával összekevert súrolóport összevegyítsek némi vízzel, és levelet írjak neked a saját testem falán. Rajtam már úgysem segít semmi. Tönkretettél, megszentségtelenítettél és romba döntöttél – kezdődik a konyhai sirám. 

A folytatást itt olvashatjátok.

Sokáig azt hittem, hogy csak én lehetek ilyen peches, sőt, biztos voltam benne, hogy ez egy jel, hogy nekem semmilyen keresnivalóm nincsen a konyhában. Szerencsére lassan kiokosítottam magam konyhaügyileg, néhányan pedig megnyugtattak, hogy az élet nem múlhat el egy konyhai baleset nélkül, még meséltek is néhány mókás esetet.

Ráadásul Kata még arra is rámutatott, hogy van ám előnye is egy konyhai bakinak, főleg, ha lángra kap valami, és ott van a pasitok is.

„Egyszer az akkori új pasim előtt felgyújtottam a konyhát! Beledobtam a még jeges sült krumplit a forró olajba, és fellobbant a láng. 

Meggyulladt a konyhaszekrény, de a pasim szexin félrelökött, levette a pólóját, és elkezdte csapkodni a konyhaszekrényt!

Totál úgy éreztem magam, mint a filmekben!”

Aletta jobban járt volna, ha a telefon helyett inkább a villa után nyúl előbb.

„Egyszer elkészítettem életem legfinomabb vacsiját, aztán miután már az összes barátomnak elküldtem a fotót, hogy milyen gusztát főztem, véletlenül leejtettem a tányért, és az egész a konyha padlójan landolt.

Aznap már nem vacsoráztam.

Külön fejezetet képeznek a konyhai bakik könyvében az au pair lányok történetei. Azt hiszem, Gabival mindannyian tudunk azonosulni, mind elfelejtettük már elzárni a tűzhelyet legalább egyszer.

Németországban voltam au pair, és borsófőzeléket csináltam a családnak. Nagyban falatoztunk, mikor arra lettem figyelmes, hogy füstszag van az ebédlőben. Átrohantam a konyhába, ahol már vágni lehetett a füstöt. Otthagytam az elektromos tűzhelyen a fazekat, és nem zártam el. Rémületes volt.

És ki nem feledkezett el még a csapról sose, mint Lilla?

„Egyszer vártam haza a családot, finom vacsorát főztem. A rizshez akartam vizet forralni, így megnyitottam a csapot, és alátettem a vízforralós kannát, de mivel közben – jó au pair módjára – ezercsillió dolgot csináltam, elfelejtettem, hogy a kancsó a csap alatt van. Mire észbe kaptam, szó szerint úszott a konyha, és abban a pillanatban már hallottam is, hogy fordul a kulcs a zárban, hazaért a család.”

Arra is van példa, amikor a nagyik kezelik rendkívül higgadtan a konyhai baleseteket, és ez egyébként azért olyan menő, mert ez megnyugvást ad felnőtt lelkünknek, hogy senki sem tökéletes a konyhában, még akkor sem, ha övé a világ legfinomabb palacsintája.

„Nővéremmel nagyon kicsik voltunk, és csillogó szemmel ültünk az asztalnál, vártuk, hogy a nagyi kisüsse a palacsintát. Ő közben felénk fordulva sztorizott, gyufával meggyújtotta a serpenyő alatt a tűzhelyet, nőiesen a kukába hajította a gyufát, és mesélt tovább.

Két másodperc múlva lángokban állt a kuka, és mi csak pislogtunk, pláne, amikor a nagymánk fitten, szinte fél lábbal a kukába ugrott, és taposta a lángot – mintha a konditeremben lenne a taposón.

Pikk-pakk eloltotta, majd sztorizott tovább.” 

A legnagyobb bulik a konyhában vannak – de miért?

„You'll Always Find Me in the Kitchen at Parties” – énekelte Jona Lewie angol énekes a '80-as években, mert már akkor is a konyha volt az univerzális buliközpont. De vajon miért? Mit tud ez a helyiség, amiért ennyire népszerű a mai napig? Magyarázatként természetesen számos elmélet született, íme!