„Tipikus budapesti lánynak mondanám magam. 20 évesen egyetemre járok, majd haza, otthon pedig általában tanulgatok, szórakozásból olvasok, filmeket, sorozatokat nézek, megállapítom, hogy ez meg az a színésznő mennyire gyönyörű, majd következtetésként minden este arra jutok, hogy 'holnap elkezdek edzeni'. Végül kezdődik az egész elölről – ez az én kis mókuskerekem” – kezdi történetét Anna, aki a VOUS vendégszerzői felhívására jelentkezett. A következő sorokban Horvai Anna írását olvashatjátok.
Mindenki ismeri a motivációs szövegeket, én is rengeteget olvastam már, de mégsem olyan egyszerű rálépni a változás rögös útjára. Valahogy mindig feladom. Ha egy filmet csinálnának az életemről, valószínűleg Feladás lenne a címe, sőt inkább El se kezdés. Ezernyi történetet lehet olvasni, hallani arról, ahogyan az emberek a sarkukra álltak, és rájöttek, hogy nem azt az életet élik, amit akarnak.
De ez a valóságban is így történt?
Igazából, ha belegondolok, talán még én is sikeres lehetek a 4122. „Megváltoztattam az életemet” könyv szerzőjeként, de ha minden olyan lesz, amilyen irányba most haladnak a dolgok, akkor nekem is szükségem lesz egy „páli fordulatra”.
„Az utak száma végtelen, de az utazás egyszeri” – a sors helyett irányítsátok ti az életeteket!
„Nagyon nehéz változtatni egy fennálló helyzeten, én már csak tudom. Sokszor nekifutottam, de mindig ugyanott lyukadtam ki. Idén úgy döntöttem, hogy igenis merek változni, változtatni a jelenemen” – meséli Orsi, aki szintén a VOUS vendégszerzői felhívására küldte be írását.
A teljes cikkért kattintsatok ide!
De menjünk vissza a valóságba: jelenleg egyelőre az álmaimat dédelgetem. Olyan álmokat, hogy egyszer majd híres rendező leszek, aki a saját történeteit használja fel az Oscar-díjas alkotásaihoz. Hogy egyszer majd hozzámegyek a legsármosabb színészhez, lesz két gyerekünk, egy kutyánk, aki majd a négyezer négyzetméteres villánkat őrzi. Viszont a földre visszatérve, én már annak is örülnék, ha sikerülne kitűnnöm valamivel.
Hogy miért akarok kitűnni? Mert igazi kis szürke bárány vagyok.
Bárhol járok, mindig én vagyok az a lány, akinek a nevét senki sem tudja, akit be lehet előzni a sorban, mert úgysem szól, és akit nagyon könnyen lehet befolyásolni.
Pontosan erre akarok most nemet mondani. Ez az az élet, amit én nem akarok élni. Nem akarok az a titkárnő lenni, akinek az asztalára minduntalan pakolják a nagyobbnál nagyobb papírkötegeket. Köszönöm, nem kérek ebből!
Az, hogy már 20 évesen nem vagyok megelégedve az életemmel, nem tudom, hogy jó vagy rossz. Talán mindkettő. Jó, mert hamar rájöttem, hogyha nem változtatok semmin, akkor, lehet, egy idő után már késő is lesz változtatni. Rossz, mert igazi tervem nincs. Ahhoz, hogy azt csináljam, amit tényleg szeretek, kéne egy véletlen találka egy híres – lehetőleg hollywoodi – színésszel vagy rendezővel, aki véletlenül pont filmet akar csinálni, csak nincs megfelelő története. Csak szerintem valószínűtlen ez?
De mindegy is, addig, amíg reménytelenül várok a villámcsapásszerű találkára George Clooney-val, szeretnék elindulni azon az úton, aminek köze van a kreativitáshoz, és amivel nyomot tudok hagyni, még ha nem is a világban, de legalább magamban.
El akarom mondani életemben először, hogy „jöttem, láttam, győztem”.
Legyél te is a VOUS vendégszerzője!
Van jó témátok? LEGYETEK A VOUS VENDÉGSZERZŐI!
A VOUS-lányok olvasói cikkeket keresnek, segítsetek megtalálni a legjobbakat! 😉 Ha szívesen kipróbálnátok magatokat vendégszerzőként, van olyan történetetek, amit megosztanátok más nőkkel, akkor eljött a ti időtök!
A részletekről mindent megtudhattok ITT.
