Szerintem a régi reklámok sokkal jobbak voltak. Vagy lehet, hogy csak most tűnnek viccesebbnek? Nem tudom, de emlékszem, gyerekkoromban még voltak olyan reklámok, amikért tudtam rajongani, mert ötletesek voltak, viccesek.
Nekem egyértelműen a Nestlé csoki reklámjai voltak a kedvenceim (haha, már akkor is durván csokifüggő voltam). Biztosan emlékeztek rá ti is, az egész reklámsorozat arra épített, hogy a piros csomagolású táblás csoki afféle csodatávirányítóként működött: ha megnyomtátok, akkor az apukátok becsatlakozott az indiános játékotokba. (Ó, istenem, tényleg, az INDIÁNOS játékok, én még olyat is játszottam, még a PC-korszak kezdete előtt, meg még ezeket!) Egy szó, mint száz, én nagyon akartam egy ilyen csodacsokit!
Balaton szelet – egy csoki tényleg bármire képes!
Ugye nem csak én izgultam, hogy a síró lány könnyei felszáradjanak?
A raszta srác meg az ő szuperereje
Az egész család gurult a nevetéstől, amikor a csoki hatására szupererőssé váló rasztás hajú srác mindig keresztbe tett az életmódváltásba belevágó pasinak. Mondjuk bennem az is megfogalmazódott: hogyan nőhet ilyen haja valakinek? Akkor láttam először raszta hajat.
A teáskanna, amit nem lehetett felülmúlni!
Oh, igen, amikor a gyümölcsből kinőtt a porcelán. Kiguvadt szemekkel néztem, és nagyon akartam egy ilyet. A karma, úgy tűnik, azt gondolta, megérdemlem, mert egy novellaverseny első helyezettjeként nyertem egy ilyet. Vitrinbe állítottam, mint egy trófeát.
Az ital, amin egy egész generáció nőtt fel
A Pepsi- és a Coca-Cola-reklámok már akkor is vitték a prímet. Fogadok, a „Szia, Kata vagyok, van egy Pepsid?” mondat mindannyiótoknak beégett az agyába, Dobó Katával együtt.
De azért Britney Spears és a Pepsi közös reklámját sem hagytátok ki, ha ment a tévében. Elvégre Britney az Britney!
Mamííííí!
A legédesebb cicakajareklám, amit láttam. Akkoriban ölni tudtam volna egy ilyen cicusért, de végül nem lettem macskás lány. Csak kaméleonos.
Nektek volt kedvenc reklámotok?
