Sokan járják körbe az introvertáltság témakörét. Szólnak cikkek ellene, mellette, az elfogadása mellett, meg arról, hogy miért nem egyszerű velük az élet. Én magam ambivert vagyok, ezt leginkább úgy tudom elmagyarázni, hogy néha extrovertáltnak érzem magam, néha pedig introvertáltnak, és ezek időszakonként változnak. Nálam legalábbis.
Vannak olyan időszakok, amikor kifejezetten vonz az egyedüllét, feltölt, nem vágyom emberek közé. Ilyenkor a kanapé a kedvenc helyem, szeretem, ha virág van a vázában – úgy dolgozom. Ilyenkor még a billentyűzet is kedvesebben kopog, kiegyensúlyozott vagyok, néha zenét is hallgatok közben, máskor meg kiveszem a hallókészülékem, és csend van. Élvezem. Talán jobban is, mint kellene. Idillinek hangzik, de azért introvertáltként elég sok félelem tud belezavarni ebbe a harmóniába.
Mi van, ha túlságosan antiszoc leszek?
Egy hosszabb visszavonulós időszak után néha nehézséget okoz visszarázódni a társadalomba. Persze, mikor végre ráveszem magam, akkor sosem bánom meg, és általában át is csapódok a társas életvitelbe. Ez szinte varázsütésre történik meg, de azért néha ott motoszkál az emberben, hogy mi van, ha… ha egyszer nem. Mármint nem lenne annyira para, jól érezném magam egyedül, csak szépen lassan kikopnék a köztudatból, és nem hívnának sehová. Juj. Jó, nyilván ez egy durván lesarkított példa, de hát a félelmek mindig ilyen szélsőségesek!
Mi van, ha emiatt nem tudok majd érvényesülni?
Klasszikus karrierépítő para. Kár ragozni, igenis szükség van jó beszélőkére és némi extrovertáltságra, ha el akarjátok adni magatokat. Ez egy introvertáltnak kicsit nehezebben megy, igaz, számtalan másban pedig előnye van munkakeresés szempontjából, de a kommunikáció – sok emberrel – nem annyira az erőssége. Én is jobban szeretek visszahúzódni, figyelni. De ugye, mondják, hogy azt veszik észre előbb, akinek nagy a hangja, és ez azért gyakran könnyebben megy az extrovertáltaknak.
Mi van, ha ezért nem találok magam mellé társat?
Örök para, hogy mi van, ha a pasi túl extrovertált lesz? Lehet bírni vele az iramot? Át lehet hidalni az ebből fakadó különbözőségeket? Mégis, mekkora az esélye, hogy olyat találtok, amilyen ti magatok is vagytok? ÁÁÁÁÁÁÁÁ.
Mi van, ha elfelejtem, hogyan kell beszélgetni?
Vicces félelem, de reális. A small talkot gyakorolni kell, nem megy mindenkinek olajozottan. Alapvetően a bennsőségesebb témákról szeretek beszélgetni, így az általános csevejek nálam nem annyira működnek, legalábbis, kicsit berozsdásosom egy hosszabb visszavonulós időszak után.
Mi van, ha emiatt nem fogadnak be társaságba?
Mivel inkább hallgatni szerettek, mint beszélni, ezért nem biztos, hogy ti vagytok a társaság színfoltja. Én is mindig izgulok kicsit, hogy befogadnak-e egy újabb társaságba, vagy nem, mert azért ez nem mindegy. A befogadás fontos.
