Sajnos van olyan, hogy belecsúszunk egy borzalmas másnapba. Aki nem először, de még csak nem is másodszor esik át a macskajajon, az bizony jó pár – számára – bevált praktikával űzi el. A másnaposság elviseléséhez persze mindenki addig keresi, kutatja a gyógymódot, míg véget nem ér az év egyik legutálatosabb napja. Elődeink sem voltak ezzel másképp, ők is mindent bevetettek, amit csak lehetett, és nagyon úgy tűnik, keményebben tolták, mint mi. Következzenek most a másnaposság elleni gyógyírek a nagyvilágból és több ezer év távlatából.
Őseink 10 000 évvel ezelőtt megismerték az alkohol áldásos hatását, amivel amellett, hogy gyógyítottak és fertőtlenítettek, fájdalmat csillapítottak, kikapcsoltak, jó kedvre is derültek, és persze remek csapatépítőnek is találták egy-egy összejövetel alkalmával. Kezdetben csak ételek mellé fogyasztották, de aki egy kicsit is mohó volt, az az ételek nélkül is rácsúszott az italra, ez pedig – mint tudjuk – egyenes utat jelent egy kíméleten másnaphoz. Ők sem viselték másként ezeket a napokat, így számtalan dolgot kipróbáltak a cél érdekében.
Ehhez üljetek le: a Tudorok legbizarrabb konyhai receptjei még ma is sokkolóan hatnak
Ha vacsoravendégeket várunk, igyekszünk a lehető legjobban lenyűgözni őket főztünkkel és annak látványával. Nem volt ez másképp a Tudor házzal sem. Ha valami igazán izgalmas, látványos menüsorra vágytok az ünnepi vagy akár a hétköznapi asztalon, és van időtök, na meg persze kedvetek egy kicsit mókázni a konyhában, így csináljátok utánuk!
Hogy melyik nemzet, melyik korban és mire esküdött?
Az ókori kelták tisztesfüvet vagy bakfüvet használtak, egyrészt hogy megelőzzék a másnapot, másrészt hogy enyhítsék. Egy dolgot viszont nem értek. Ha már előre bevetették, mégis másnaposak lettek,
nem esett le nekik, hogy annyit érnek a füveik, mint halottnak a csók?
A rómaiak kanárit sütöttek ki zsírban, és ezzel próbálták meg elűzni a rosszullétet. A görögök a báránytüdőre voksoltak. Sokaknál a káposztát használták megelőzésre, és/vagy enyhülésnyújtásra, mind a mai napig. A középkorban a keserű mandula és az angolna volt a nyerő páros. Amerikában a 16. század végén a burgonya lett a favorit.
Eddig talán még mi is képesek lennénk elmenni, hogy enyhítsük kótyagosságunkat. De a most következő praktikákat csak a legkeményebbek vállalnák, ebben biztos vagyok!
Volt idő, amikor angolnát áztattak alkoholba, és olyan is, amikor varangyos békát fojtottak sörbe vagy borba, és ezt itatták meg a részeg emberrel. Ugyanennek a virgin megfelelője, amikor simán vízbe dobtak tíz döglött halat, és ezt kellett szerencsétlennek lenyomnia – nyilván már a halak nélkül. Na egy ilyen finom koktél után egy óriási rókától valószínűleg mindannyian jobban lennénk. Ahogyan a nyers tojástól is, amire valóban sokan esküdnek. Arkansasban ezt a praktikát nyers bagolytojással vetették be. Ha nekem kéne lenyomnom ezt a torkomon, bevallom, már mindegy lenne számomra a tojás származása.
A 16–17. században egyes helyeken szentjánosbogárból készítettek gyógyírt a másnaposságra, van, ahol csigával kenték be az illető homlokát, és van, ahol a mai napig kutyaszőrrel, vagyis annak hamujával kúrálják magukat. További hajmeresztő és szuperbizarr gyógymódokat az alábbi linken is találtok!
Viszlát, filmszakadás! – Így előzzétek meg a másnapot okosan!
„Mire érdemes figyelni, hogy ne legyen filmszakadás, illetve hogyan nyalogassuk a sebeinket, ha mégis másnaposan ébrednénk? A legfontosabb a megelőzés, vagyis okosan kell alkoholt fogyasztani. A cél az, hogy jól érezzük magunkat, és másnap ne kelljen se szégyenkeznünk, se fájós fejjel, émelygő gyomorral küzdenünk. Nemcsak az elfogyasztott alkohol mennyisége számít, hanem az is, hogy mikor és hogyan isszuk.”
Mióta világ a világ, rengetegen gondolják úgy, hogy a nehéz, fűszeres, zsíros ételek hatnak a legkedvezőbben a meggyötört szervezetre, mindenesetre a csiga homlokra kenésénél biztosan hatásosabbak!
Napjainkban a mexikóiak például főtt pacalt esznek másnap, az olaszok az italozás napján sáfránnyal fűszerezik meg az ételeiket, az angolok természetesen angol reggelivel indítják ilyenkor is a napot és egy nagy pohár kólával – ami számomra is az egyik leginkább bevált gyógymód ilyenkor.
Koreában kifejezetten a másnaposságra való étel is létezik: a haejangguk néven futó ökörvérrel, káposztával, sertéshússal és zöldségekkel készülő leves. Thaiföldön szintén létezik másnaposságra való étel, egy halszószos rizstésztaétel. A japánok – és mellettük többek között én is – a misolevest vetjük be. Oroszországban kovászos uborkalevet isznak, megint máshol pedig a „kutyaharapást, szőrével” bölcs mondására esküsznek, és a Bloody Marytől kezdve a pezsgőig különféle alkoholos italokkal kúrálják magukat. Kérdés az, hogy mit csinálnak, amikor már harmadnaposak lesznek? Nekem egy életen át tartó piálásnak tűnik mindez.
Nektek van bevált ellenszeretek?
