Vakvezető kutyának elsősorban a labrador retriever, a golden retriever és a német juhász vált be, de ezeknek a fajtáknak a keverékei is alkalmasak lehetnek erre a munkára. A kiképzés elsődleges célja, hogy megtanítsák a kutyát arra, ahogy felkerült rá a vakvezető hám, az ő méretei is megnőnek egy felnőtt ember magasságával és szélességével. Ettől kezdve csak olyan helyen mehet át, ahol gazdájával együtt átférnek.

Természetesen fontos feladata, hogy felismerje az utcán a gazdájára leselkedő veszélyeket és megpróbálja elkerülni azokat. Meg kell tanulniuk önállóan döntést hozni, ha úgy ítélik meg, a gazdájuk utasításának is ellent mondhatnak.

A kutyusok 8 hetes koruktól 1 éves korukig olyan önkéntes örökbefogadókhoz kerülnek, akik vállalják, hogy ingergazdag környezetben nevelik a leendő vakvezető kutyusokat, szakmai felügyelet mellett biztosítanak nekik mindent, hogy mire eljön az ideje, készen álljanak a munkára. Ez egy nagyon fontos időszak a kutyák életében, itt kell megalapozni a kiképzést.

A nevelő-partnerek kapnak képzést és folyamatos instruálást, így elérhető, hogy a kutyák 1 éves korukra szobatiszták legyenek, jól tűrjék az utazást, az utcazajt, idegen állatokat, embereket, zárt térben, magasban otthonosan viselkedjenek és az alapvető fegyelmezettséget elsajátítsák. 

A kutya tápját, oltásait és orvosi ellátását biztosítják a jelentkezőknek, ezenkívül a nevelőket havonta egyszer behívják egy személyes konzultációra, teszteket töltenek ki és minden felmerülő kérdésre választ kaphatnak.

Nagy felelősséggel járó feladat, de úgy gondolom, csodálatos és örömteli módja az önkéntes munkának. Mint ahogy a „sima” ideiglenes örökbefogadásnál sem egyszerű elszakadni a négylábútól akkor, amikor annak eljön az ideje, de a tudat, hogy mennyit segítettünk, kárpótol mindenért.