Ki számít sorozatgyilkosnak? A definíció szerint az, aki három vagy több embert öl meg különböző időpontokban. Valamiért a fogalmat, a legtöbb ember – akarva akaratlanul – általában férfiakhoz köti. Gondoljunk csak Charles Mansonra, Hasfelmetsző Jackre vagy a rejtélyes Zodiákusra! A rideg valóság viszont az, hogy a női nem is szép számmal képviselteti magát ebben a cseppet sem illusztris társaságban.
Scott Bonn amerikai kriminológus és szociológus szerint a nőket egészen más ösztönök vezérlik, ha gyilkolnak, mint férfiakat. Míg az erősebbik nemnek elsősorban szexuális vagy szadista motivációja van, addig a nők főként bosszúból, kitüntetett figyelemért vagy anyagiakért ölnek. Összegyűjtöttem pár különösen kegyetlen női sorozatgyilkost, akiknek a történetét még hosszú évek után is sokkoló olvasni.
Delphine LaLaurie
Delphine LaLaurie New Orleansban élt gazdag férjével az 1800-as években, hatalmas kastélyuk volt a Royal Streeten, élénk társasági életet folytattak. Mrs. Lalát úgy ismerték, mint aki udvariasan bánik rabszolgáival, de ez csak a látszat volt. Sötét ténykedésére csak akkor derült fény, amikor kigyulladt a háza, s a tűzoltók egy 70 éves nőt találtak a helyszínen a vaskályhához bilincselve.
A rabszolga azért kísérelt meg öngyilkosságot, mert retteget tőle, hogy Delphine LaLaurie a padlásra viszi, ahonnan nincs szabadulás. Rettegése nem volt alaptalan, ép ésszel felfoghatatlan, mit tett a kegyetlen nő a neki dolgozókkal. A padláson több tucatnyi betömött szájú rabszolgát találtak, akik mindenféle embertelen pózban voltak kifeszítve, testükön kegyetlenül szadista kínzások nyomaival vérben fetrengve. Fej nélküli tetemek, koponyák, feldarabolt testrészek hevertek szanaszét. A nő még azelőtt Franciaországba menekült, hogy elfogták volna, így tovább tudta folytatni fényűző életét, sosem vonták felelősségre.
Belle Gunness
Belle Gunness 1859-ben született Brynhild Paulsdatter Størseth néven a norvégiai Selbuban városában. Az 1800-as évek végén hozzáment egy Mads Ditlev Anton Sorenson nevű férfihoz, akivel Chicagóban telepedtek le, négy gyerekük született, akik közül kettő csecsemőként meghalt, az sem kizárt, hogy maguktól. Már az is gyanús, hogy a férje halála után egy nappal Belle fel is vette az életbiztosításért járó pénzt, valószínűnek tartják, hogy a férfit is felesége tette el láb alól. Könnyen kitalálható, hogy itt nem ért véget a nő „karrierje”.
Sőt, itt kezdődött el igazán a világ egyik legszorgosabb női sorozatgyilkosának tevékenykedése. Újságban feladott hirdetésben keresett férjjelöltetek, akik nem tudták, életük hibáját követik el, amikor jelentkeznek az ártatlan felhívásra. Körülbelül 40 élet szárad a lelkén, saját gyermekeit is az életbiztosításuk miatt ölte meg. A mészárlásra 1908. április 28-án derült fény, amikor Gunness háza leégett, a helyszínre érkezők elásott, feldarabolt tetemeket találtak.
Mary Ann Cotton
A brit történelem egyik legaljasabb sorozatgyilkosa volt az első "fekete özvegy". Feltételezések szerint 1860 és 1872 között három férjével, egy szeretőjével, valamint akár 11 gyermekével is végezhetett a 13 közül. Nagyon jól játszotta a gyászoló anya és feleség szerepét, ezért nehéz volt megállapítani, valójában hány ember halála szárad a lelkén. A gyilkosságok elkövetéséhez egyszerű módszert választott.
Forró teába arzént kevert, így az orvosok könnyen hihették, hogy hasi eredetű betegségben haltak meg az áldozatok. Miután az asszony mostohafia halála után azonnal a biztosítótársasághoz fordult, a hatóság nyomozni kezdett, és rádöbbentek, hogy Mary Ann három férje, szeretője, anyja és egy tucat gyermek nem természetes úton halt meg. A kegyetlen nőt a durhami börtönben akasztották fel 1873-ban.
