Mindig is tudtam, hogy egyszer édesanya szeretnék lenni. De bárhogy próbálkoztunk a párommal, nem történt semmi. Ekkor kezdtünk el alaposabban utánajárni, hogy mi lehet a probléma.
Amikor már több, mint egy éve nem volt sikerünk a babaprojekt elkezdésben, kezdtem picit kétségbeesni, de úgy voltam vele, hogy a mai tudomány sok mindenre képes. Kivizsgáltuk a férjemet, vele minden rendben volt. Aztán jött az aggasztó fejlemény, hogy nagyjából velem is, mégsem történik semmi. De akkor mi lehet a gond?
Az orvos puhatolózva rákérdezett, hogy mennyire stresszes az életem.
A nagy sóhajom már önmagában árulkodó volt, de utána elkezdtem sorolni. Nem elég, hogy egyre feszültebb vagyok a sikertelen próbálkozások miatt, félek, hogy kifutok az időből, mert már túl vagyok a harmincon, de a hétköznapok sem egyszerűek. Kiderült, hogy a munkahely is rossz hatással lehet rám.
Nem vegyi gyárban dolgozom, esetleg veszélyesen sugárzó anyagok között. Akkor azt mondhatnám, hogy tudtam, hogy milyen kockázattal járhat, ha valami rosszul sül el. Egy multinál vagyok magasabb pozícióban, rengeteg emberért felelek, ha az én részlegem elront valamit, azt az egész vállalat megérzi. Annyi a feladatom, hogy túlóráznom kell, hogy szabadságot vehessek ki, különben leáll a gépezet. A folyamatos harc a feljebb jutásért, hogy ne cseréljenek le egy látszólag ígéretesebb emberre. A többi részleg életképtelensége, hogy nekem kell az ő problémájukat is megoldani, hogy ne legyen hatása az én csapatomra, az ő alkalmatlanságuk miatt. A feletteseim késő esti hívása, mert akkor jut eszükbe valami fontos. Nem egyszer előfordult, hogy azért nem fejeztük be a szeretkezést a férjemmel, mert muszáj volt felvennem a telefont.
Túlterhelt vagyok, már az idejét sem tudom, hogy mikor tudtam kikapcsolódni.
A kimerültségtől, a folyamatos kudarcérzettől pedig gyakran nincs is kedvem ágyba bújni, de a babaprojekt miatt rászánom magamat. A végén én szégyellem, hogy szegény férjem igyekszik a kedvemben járni, én pedig csak elveszem az ő kedvét is az enerváltságommal. Csoda, hogy így nem tudok teherbe esni?
A nőgyógyászom nagyon kedvesen elmagyarázta nekem, hogy a nyilvánvaló hatásokon kívül, a tartós idegeskedés annyira befolyásolja a testemet, hogy még a hormonháztartásomra is hatással van. A helyzetet nehezíti, hogyha otthagynám a munkámat, a stressz-szint nem feltétlenül csökkenne, hiszen lehet, egy ideig továbbra sem lennének sikeresek a próbálkozásaink, ettől pedig ismét frusztrált lennék.
Ördögi csapda
Hagyjam ott a munkámat, és reménykedjek, hogy idővel terhes leszek? Mennyi ideig lennék kiesve a munkából? Erre nem adnak GYES-t, hogy elvonuljak feltöltődni és rendbe tenni magamat. Addig minden anyagi terhet a férjemre pakoljak? Mi van, ha soha nem lesz kisbabám? Akkor feleslegesen dobtam el egy jól fizető állást, amit a maga fura módján szeretek, hiába kíván sokat tőlem? Ettől a sok gondolattól már annyira ideges lettem, hogy csoda, hogy nem kaptam pánikrohamot.
Eszter történetét Fenyvesi Mira jegyezte le.
