Mindenek elött tisztázni szeretném, hogy nem tekintem magam kurvának. Nem vagyok fent a rosszlányokon, nem adják a számom kézről kézre és nem vetkőzőm kanos paliknak legénybúcsún. Amit én nyújtok olyan luxus, amit nem tud akárki megfizetni. Nem bérelek közös kéjlakot másik három lánnyal, és nem adják egymásnak a kilincset a kuncsaftok. Én egy nagyon válogatott és szűk ügyfélkörrel dolgozom. Nincs gyors numera vagy SOS francia.
Egyszerre maximum 3-4 visszajáró vendégem van. Mindig jól szituált, tehetős és tiszta férfiak és nők járnak hozzám. Rendszeresen visszatérő ügyfelek, akiknek mind megvannak az egyedi igényeik, amelyeket tökéletes hitelességgel kell ismerni és teljesíteni.
Van, aki azt szereti, ha úrnőként dominálok fölötte, és olyan is van, aki szereti, ha szemtelenül fiatal iskoláslányként állok a rendelkezésére.
Szerencsés vagyok, mert bár átlagosan magas vagyok, de vékony alkatomhoz képest termetes mellekkel áldottak meg. Mivel gyerekkoromban sokáig ritmikus sportgimnasztikáztam, hajlékony vagyok, és olyan irányban is könnyedén hajlok, ahogy azt csak elképzelni tudod. Hosszú sötét hajam és barna szemem mellé kreol bőrt örököltem, amire télen is csak egy kevés barnító kell, hogy mindig selymes fényű és kívánatos legyen.
A főiskolán kezdtem a szakmát, mikor a nagyvárosba költöztem. A kollégium kibírhatatlannak bizonyult az állandó zaj és a túltöltöttség miatt. Egyszerűen képtelen voltam az iskolára koncentrálni, és ez az első félév végi vizsgáknál a jegyeimen is meglátszott. Tudtam, hogy így nem mehet tovább, és pár barátnőmmel albérlet után néztünk, de az ösztöndíjból nem tudtam volna kifizetni. Hát dolgozni kezdetem egy helyi edzőteremeben, de így is nagyon nehezen jöttem ki. Szinte csak dolgoztam, és iskolába jártam. Ha hétvégén hazautaztam a családomhoz, ők sem tudtak segíteni. Ráadásul az édesapám is ekkor vesztette el a munkáját egy vártalan egészségügyi gond miatt. Ez után édesanyám keresett munkát, de csak a közmunkában tudott elhelyezkedni. Így, amit megkerestem, annak egy részét is haza kellett adnom.
Nyomorult időszak volt. Szégyelltem a régi ruháim, és fodrászhoz vagy kozmetikushoz sem jártam soha. A körmöm az egyik az edzőteremben dolgozó manikűröslány csinálta meg, akivel összebarátkoztam. Mikor elmeséltem neki, hogy mennyire kétsége vagyok esve, megkérdezte:
Miért nem keresek inkább „könnyű pénzt”?
Először értetlen voltam, de után elmondta, hogy van egy barátnője, aki munka mellett kezdte el csinálni, de most már főállásúként űzi az ipart, mert így sokkal többet tud keresni. Természetesen, először tiltakoztam, de mikor hétvégén hazamentem, és láttam, hogy hogyan él a családom, eldöntöttem, hogy belevágok. Gondoltam, csak egy rövid ideig, maximum az iskola végéig, mert utána úgy is lesz munkám, és nem kell tovább csinálni. Mikor újra összefutottunk a teremben, megkértem, hogy mutasson be a barátnőjének, mert fogalmam sincs, hogy kezdhetnék bele.
Tegyek fel hirdetést a netre? Vegyek parókát, hogy ne ismerjenek fel? Menjek címre? Hozzám nem mehetünk a többiek miatt.
Ő először nevetett, aztán megsúgta, hogy ő a rejtélyes barátnő. Aztán gyorsan elmondta, hogy ő nem éjszakai pillangó, hanem privát escort, és ha tényleg komolyan gondolom, szívesen bemutat az első kliensnek. Nem sokat haboztam, túlzottan élénken élt bennem, amit otthon láttam, így eldöntöttem, hogy változtatok az életemen. Így ismertem meg Ádámot. Apám is lehetett volna, bőven ötven fölött járt már, de még mindig jóképű volt. Az edzőteremben már többször láttam. Mindig drága ruhákban volt, a kocsija egy drága német prémium, a telefonja a legújabb, háttérképe pedig a felsége és a két kamasz gyerekük volt. Az ujján lévő jegygyűrű eleinte zavart egy kicsit, de egyébként kellemes partner volt. Sosem alkudozott, rendszeresen adott figyelmes ajándékokat. Az ágyban sem lehetett rá panaszom. Az a fajta volt, aki számára fontos, hogy ebben is maradéktalan legyen. A gond csak az volt, hogy hetente maximum egyszer találkozhattunk, amikor a felesége és gyerekek a nagyszülőkhöz utaztak hétvégén, és akkor is egy kis hotelben kellett megejteni a találkát. Külön érkeztünk, és külön is távoztunk. Egyetlen órát fizettem, amit mindig a megbeszélt árhoz tett hozzá. Viszont, így állandóan ingáznom kellett a hotel, az albérlet, az edzőterem és az iskola között, és bár nagylelkűen honorált, de ezzel még messze nem voltam kint a vízből.
Tudtam, hogy ha tényleg változtatni szeretnék, akkor több kuncsaft kell. A következő „randinknál” minden bátorságom összeszedtem, és megkértem, hogy ajánljon néhány barátjának és ügyfelének. Az ő cégük drága luxuscikkekkel foglakozott, így tehetős ügyfélkört remélhettem. Először nagyon meglepődött, de egy kis könyörgés, és némi extra szolgáltatás megtette a hatását. Nem indult könnyen, de végül megadta a számom Tamásnak, az egyik ügyfelének. Ő korban jelentősen fiatalabb, de kevésbé vonzó férfi volt, aki az ágyban már nem csak szokványos dolgokat akart. Ezzel szemben sokkal többet fizetett, és annyira elégedett volt, hogy hetente többször szeretett volna látni.
Viszont a szállodaszoba zavarta, és azt szerette volna, ha inkább a lakásomon találkozhatunk. Mondtam, hogy ez kivitelezhetetlen a lakótársak miatt, hozzá pedig a felsége miatt nem mehettünk. Nem említettem volna? Természetesen ő is házas volt. Ilyen ez a popszakma.
Előbb utóbb szinte mindig kiderül, hogy mindegyiket várja otthon egy takaros kis menyecske, akit termesztésen nagyon szeret, csak a szex nem az igazi. Vagy nem válhat el a gyerekek, esetleg a pénz miatt.
Viszont mit hoz az élet? Ő véletlenül ismert valakit, aki ingatlanban utazott, és nők terén is nagyon hasonló az ízlése. Nemsokára bemutatott hát Péternek, a helyi ingatlan befektetőnek. Egy elsőre kifejezetten unszimpatikus figurának. Alacsony, köpcös és malacarcú pasinak, akivel rövid lepedőn bonyolított egyezkedés után kiegyeztünk, hogy kiadja nekem az egyik kislakást a terem közelében. Cserébe, ha előre megbeszéljük, bejárása lehet, és nem csak a villanyórámat olvashatja le minden hónapban. Heti egy vizit, és a lakhatás megoldva. Gondoltam én, milyen szép is az élet. Van munkám, lakásom, van időm az iskolára és még egy kicsit haza is tudok adni. Az élet így kerek…
Persze, az élet szinte sosem ilyen egyszerű. A férfi és a nő is mindig többet akar, és ha meg is kaphatja… Hát legyen elég most annyi, hogy innentől sem mentek zökkenőmentes a dolgok. Erről viszont talán majd egy másik alkalommal.
Bocsátsátok meg, hogy nem osztottam meg elsőre több részletet, de ez az első alkalom, hogy leírom. Hülyén hangzik tőlem, de zavarban vagyok. Ráadásul megtanultam, hogy az első alkalommal a kevesebb több. Majd meglátjuk, hogy fogadjátok, és ha szeretnétek akkor találkozunk legközelebb az én kis „albérletem” fogadószobájában…
