Lélek

Mondjatok igent a természetes hajszínre, és tiétek a harmónia, amit olyan régóta kerestek

Réz. Gyömbér. Vulkán. Karmazsin. Bíbor. Mahagóni. Lángoló. Vörös hajszínek. Kezeket fel, akiknek valamelyik a jelene. Most azok is, akiknek valamelyik már a múltja. Na, és most az is emelje a kezét, akinek megfordult valaha a fejében, hogy vörösre festi a haját. Látatlanban is tudom: sokan vagyunk.

vous - 2015.06.14.
Mondjatok igent a természetes hajszínre, és tiétek a harmónia, amit olyan régóta kerestek

A vörös démoni. A vörös dögös. A vörös nőies. Szexi. Nem olyan titokzatos, mint a fekete, de nem is olyan naiv vagy cicás, mint a szőke. A vörösre figyelni kell. Jól használva valóban izgalmas, szenvedélyes, okos és érzéki, rosszul használva viszont kegyetlenül visszavág a viselőjének. Aki túl erőteljes színt választ, mellőzve az árnyalatok játékosságát, azt rajzfilmszerűvé, még inkább valószerűtlenné teszi. Aki nem tudja viselni, és beesik a válla a vörösre irányuló figyelem alatt, az a vágyott nőies nő karikatúrájává semmisül. Aki túl drasztikus váltás mellett pont a legrosszabb árnyalatot fogja ki, az bárhogy is akarná, nem fogja szeretni a tükörképét, mert folyton azt érzi majd:

Valami nagyon nem jó.

És nem csak a vörössel van ez így. (Bár sötétszőkeként én is a vörösnek köszönhetem szinte az összes tapasztalatomat a hajfestéssel kapcsolatban.)

A természetről minden gondolkodás nélkül azt mondjuk, a legnagyobb művész, a legjobb feltaláló. Miért pont a hajszínünkkel kapcsolatban nem hisszük el neki, hogy a természetes az igazi. Mert semmilyen? Mert szürke? Mert jellegtelen? Mert nincs is igazából színe? Mert nem divatos? Mert nem áll be a sorba?

Ugyan, kit érdekel, ha egyszer pont passzol a szemed színéhez. Illik a bőröd árnyalatához. Reggel, smink nélkül is tökéletesen áll.

Tudjátok, mi a baj? Lehet, hogy pont az a barna, zöld vagy lila sál, az a sárga, kék vagy rózsaszín felső, az a fekete télikabát, vagy az a virágmintás blézer a hibás. Mi lenne, ha nem irigyelnétek a napsárgát azoktól, akiknek jól áll?

Mondjatok le a türkizről és válasszátok helyette a zúgó rengeteg erőteljes zöld színét, ha egyszer az a tiétek!

Persze, lehet, hogy kell egy kis hajfénytuning, vagy lehet egy-két árnyalatnyi változtatás is, de miért kellene szőkéből vörösnek, vörösből feketének lenni? Az ilyen drasztikus változtatások csak nagyon keveseknek állnak jól, de nekik meg kellett tenni azért, hogy egységbe kerüljenek önmagukkal. A többség viszont nem fogja magát jól érezni a bőrében, még több pénzt költ hajfestékre, még több új ruhát vásárol – megzavarodva a színtípusok között –, még több smink kerül az arcára reggelente.

Forrás:
iStock

Nagyon messze kerül attól a természetesen is gyönyörű nőtől, aki lehetne.

Elveszíteni a fonalat a külsőtökkel kapcsolatban, valamilyen magánéleti megborulás után azonnal hajszínt váltani, vagy éveken keresztül kísérletezni, mert azt gondoljátok, hogy a tökéletes hajszín majd teljessé tesz és megtalálod a békét. Aki tehát a hajszínével együtt inkább kétségbeesett kiáltásnak vagy útját keresgélő kamasz lánynak tűnik, az figyeljen: a világ összes vörös árnyalata sem segít abban, hogy harmóniába kerüljetek önmagatokkal és a világgal.

Pedig olyan egyszerű az egész: ne kapkodjatok, keressétek meg a gyökereket, változtassatok kicsit (KICSIT!), ha kell, bújjatok bele a kerek egészbe, és ha azt kapjátok vissza a tükörből, akkor a látvány hatására valami változás elindul. A mosolyra mosoly érkezik, a harmóniára pedig harmónia lesz a válasz.

Ajánlott cikkek