Kellemes esti séta egy nagyvárosban, már lemenőben a nap, minden idilli, az estét már csak egy tökéletes kapucsínó zárhatja le. A következő sarkon (látszólag) nyitva van egy cukrászda. Naiv vásárlóként térek be a kellemes hangulatú helyre, ahol óriási mosollyal, és még annál is nagyobb határozottsággal mondom: „Egy kapucsínót kérek”
Jön a lesújtó válasz: „Bocs, már kikapcsoltam a kávégépet.”
A mondat, amit SOHA ne mondjatok egy kávéfüggőnek. Tényleg.
A jó erős MIÉRT?! helyett csak egy felvizezett „Zárva vagytok?”-ra futotta. Újabb válasz: „Nem.” Lesújtva, csalódottan, kávé nélkül (!) állok a függőségem tárgya előtt egy méterrel. Az eset sajnos nem egyszeri. Úgy érzem egyre többször kell szembesülnöm azzal, hogy egy kávéház a zárás előtt legalább fél órával nem szolgál ki kávéval. A csalódottságot csak egy gondolat tudja enyhíteni: otthon hajnal 3-kor is lefőzhetek egy forró feketét.
